Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
TAIJI
A Taiji ("legfőbb princípium, óriás határ") a kínai kozmológia és természetfilozófia
egyik alapfogalma. Az i. e. I. évezred második felében Taiji mint a dolgok sötétje,
a világegyetem kiindulópontja jelenik meg. Más forrásokban a Taiji szüli a két
elsődleges formát (a yin és a yang erőket), amelyek a négy (másodlagos) formát
(az erős és a gyenge yin-t, az erős és a gyenge yang-ot) hozzák létre, amelyek
azután létrehozzák a nyolc guat (az eget, a levegőt, a tüzet, a mennydörgést,
a szelet, a vizet, a hegyet és a földet) (bagua). A Taiji már az ég és a föld
szétválása előtt is létezett, amikor az eredendő életerő (éter) kevert (kaotikus)
állapotban volt, és egységes volt, vagyis "hatalmas princípium, hatalmas
egység" (tai yi). A Taiji kifejtése és interpretálása a filozófus Zhu Xi
(1130-1200) műveiben tetőzött. Eszerint a Taiji a kozmogóniai folyamat kezdőpontja,
amely az egész világmindenséget, benne az embert is létrehozta. Grafikus ábrázolása
igen elterjedt. Gyakorta a nyolc trigrammal együtt védő, oltalmazó célt szolgáló
talizmánképek részét alkotta.
