Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZVASZTIKA (wanzi)
A szvasztika mind Kínában, mind Indiában a legrégibb szimbólumok egyike. Az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) már a jószerencse szimbólumának számított. Kínában leginkább a halhatatlanok, a halhatatlanság jelvényeként futott be nagy karriert. A szvasztika leggyakrabban az óramutató járásával megegyező irányú, de esetenként találni az óramutató járásával ellentétes irányút is (ez sem keverendő össze a fasiszta horogkereszttel, amellyel semmilyen kapcsolatban nem áll). A buddhizmusban Buddha szívének pecsétjeként tisztelik, ezért tűnik fel több buddha szobor mellrészén is. Kínában a szvasztikát formázó legrégebbi karakter a fang írásjegy volt, melynek jelentése: "a világ négy része". I. sz. 700-tól kezdve a hangalak azonossága miatt jelentése kibővül a tízezer szóéval, azért a képi ábrázolásokon a szvasztikáról gyakorta a tízezerre kell asszociálni. A piktúrában és a képzőművészet egyéb műfajaiban igen kedvelt jelképnek számít.