Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szunniták

Eredeti megnevezésük: "a bevett szokás és a közösség követői", ami a próféta szokásának, cselekedeteinek, életmódjának a követésére és a közösséghez való tartozásra utal.
A szunnita közösség a saría (szent törvény) négy forrását ismeri el:

1. Korán,

2. a próféta hagyománya (hadísz),

3. a vallásjogtudók konszenzusa (idzsmá?) és

4. az analógiás következtetés (qijász).

Teológiai szempontból három irányzat különült el:

1. a mutazilita irányzat, amelyik racionális, a szabad akarat képviselője és szigorúan vett monoteista.

2. A hanbalita, amelyik a próféta hagyományát követi, tradicionalista, a predestináció képviselője, és gyakran antropomorfizmussal vádolták.

3. Az asari és a máturidi irányzat, amelyik középső helyet foglal el a két előbbi között, racionális, és elfogadja a predestinációt. Napjainkban a hivatalos iszlám képviselői az asari/máturidi irányzat követőinek tekinthetők, a liberális és a szekuláris muszlim gondolkodók a mutazilitákat tartják elődjüknek, míg az iszlamista mozgalmak a hanbalita gondolkodás útját járják.