Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
SZÜLETÉSNAP
(kínaiul: shengri)
A gyermekáldás, különösen a fiúgyermek születése biztosította a család folyamatosságát, a konfuciánus rítusok előírta ősök kultuszának szakadatlanságát. A régi Kínában gyakran előfordult, hogy a szegényebb családok már a születéskor megszabadultak a nem kívánatos gyermektől, különösen a leányoktól. A szüléskor már odakészítettek egy dézsa vizet, amelybe azonnal belefojtották az újszülöttet. Ezt "gyermekfürdetésnek" nevezték, vagy úgy írták körbe, hogy "elboronálni az ivadékot". A Song- és a Yuan-dinasztia idején már voltak gyermekvédelmi hivatalok, melyek feladata az volt, hogy összegyűjtsék a nem kívánt, kitett gyerekeket és menhelyeken nevelték fel azokat dadák gondjaira bízva. Innen lehetséges volt örökbe fogadni is. A születéshez kapcsolódó rituálék koronként és vidékenként különbözhettek. Az előkelőbb családoknál a szülést megelőző hónapban az anyai nagyszülők ajándékokat küldtek a leendő anyának, hogy így "siettessék" a szülést. Az ajándék főként ételt, italt tartalmazott és az újszülöttnek szánt ruhadarabokat. A szülést követő hetedik, tizennegyedik és huszonegyedik napon a szülők és a barátok, ismerősök megint ajándékokkal látták el az anyát. A társadalom minden rétegében rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a születés időpontjának, még az órát is minden esetbe feljegyezték. Úgy tartották, hogy ez a dátum befolyásolja az ember egész sorsát, és ismerete elengedhetetlen minden cselekedeténél és az élet főbb eseményeinél, amikor hasznosnak vélték egy jövendőmondó megkérdezését. Az 5. holdhónap 5. napján történő születéstől rettegtek, ez ugyanis az öt kártékony állat (méreg) napja. Úgy tartották, hogy az ezen a napon született gyermekek öngyilkosok lesznek (mint a nagy kínai költő Qu Yuan, aki az i. e. 4. században ezen a napon ölte folyóba magát) vagy apjukat, anyjukat fogják megölni. A születést követően egy asztrológussal azonnal elkészíttették a gyermek horoszkópját. Az igazi esemény természetesen a fiúgyermek születése volt. Ilyenkor bőséges áldozatot mutattak be az ősöknek és házi tűzhely szellemének. Fiú születésekor az apa eperfából készült íjat és négy darab jujuba fából készül nyílvesszőt akasztott a kapu fölé. A születést követő századik napon, majd az első születésnap alkalmával ismét ünnepséget rendeztek. Ilyenkor a gyermek köré különféle tárgyakat helyeztek el: konfuciánus és buddhista könyveket, vékát, mérleget, kést, selyemkelmét, virágokat, tűt, cérnát és játékokat. A gyermek felnőttkori foglalkozását az alapján jósolták meg, hogy melyik tárgy után nyúl először. Az első születésnapján kapott a gyermek személynevet is. A fiúgyermekeket annyira óvták, hogy születésük után gyakorta a lányruhákba öltöztették, és a női lakrészben tartották, hogy a démonokat, ártó kísérteteket megtévesszék. Általában minden születésnapot nagy ünnepséggel ünnepeltek meg, kiváltképp a kerek éveket. A legnagyobb ceremónia a 70. és 80 életévüket betöltött öregeknek járt. A 8. századtól kezdve jött szokásba a mindenkori császár születés napjának országos megünneplése. A 2. holdhónap 15. napján volt szokás Laozi születésnapját megünnepelni, a 4. holdhónap 8. napja pedig Sákjamuni Buddha születésnapja.
