Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szkarabeusz

az ókori egyiptomi vallás fontos szimbóluma; a szkarabeusz vagy galacsinhajtó bogár (Scarabaeus sacer) ábrázolása. Napsütéses napokon kis golyót (galacsint) formál trágyából, s azt odvába görgeti, ahol másnap elfogyasztja. Az ókori Egyiptomban azt hitték, hogy a bogár a petéit rakja a galacsinba, ezért életciklusát a Nap mindennapos újjászületése mikrokozmikus másának tekintették; mitológiájukban az ősi (hajnali) napisten, Heper óriás szkarabeusz alakjában görgeti a Napot az égen. A szkarabeusz idővel a halál után megmaradó emberi lélek szimbólumává lett, ezért szerepel gyakran a sírkamrák képein, éspedig kiterjesztett szárnnyal. Az egyiptomi predinasztikus sírokban sok szkarabeusztetemet találtak a régészek. A bogár mumifikálásának későbbi szokása abból eredhet, hogy a szkarabeuszt Héliopoliszban Heper szent állatának tartották.

Az egyiptomi mesterek többféle anyagból, de leginkább zsírkőből készítettek szkarabeuszt; a figurát mázzal vonták be. A szobrocskák lapos hátoldalát ábrák vagy feliratok díszítik; ezek a tárgyak egyszerre szolgálhattak amulettként vagy pecsétnyomóként. Ezek a „gombpecsétek” már az Óbirodalom kései korszakában (Kr. e. XXIII-XXII. sz.) megjelentek, de tömegesen csupán a Középbirodalom idején (Kr. e. XXI-XVIII. sz.) kezdték előállítani őket.

Sok darabot csak dísznek szántak, másokat pedig - köztük az Újbirodalom korai és későbbi, bazaltból faragott, nagy „szív-szkarabeuszokat” - csakis amulettnek. Ez utóbbiakat a múmiák testére, az impregnált vászonborítás alá helyezték, és szimbolikusan az elhunyt szívével azonosították. Esetenként szárnyas szkarabeuszt helyeztek a múmia mellkasára, később más testtájaira is egyet-egyet.

Legnagyobb mennyiségben azonban pecsétnyomónak használták a szkarabeuszt, erről sok, agyagban fennmaradt lenyomat is tanúskodik. Régészeti szempontból azok a legértékesebb darabok, amelyeken valamelyik fáraó neve található; a legrégebbiek a 11. dinasztia korából valók. A 15. (hükszósz) dinasztia fáraóinak nevei jórészt a szkarabeuszfeliratokból ismeretesek.

A bogárhoz hasonló körvonalú, de az anatómiai részleteket mellőző amulett-pecsétnyomókat szkaraboidnak nevezik a kutatók. Az egyiptomi szkarabeuszokat a kereskedők eljuttatták a keleti Mediterráneumba és Mezopotámiába; számos görög és etruszk utánzat is napvilágra került.

szkarabeusz (Terebess szórólap)