Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szinán

más írásmóddal SINAN, ragadványnevén MIMÁR SZINÁN („Építész Szinán”) vagy MIMÁR KODZSA SZINÁN („A Nagy Építész Szinán”) (szül. 1489. ápr. 15. Agirnaz, Törökország - megh. 1588. júl. 17. Isztambul), a legnevesebb oszmán-török építész. Mecsetek és más épületek kialakításában megtestesülő eszméi gyakorlatilag a későbbi korok egész török vallási és világi építészetének meghatározták az arculatát.

Görög ortodox keresztény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, s apja nyomdokaiba lépve ő is kőfaragó és ácsmester lett. 1512-ben azonban megjelentek falujukban a török szultán hivatalnokai, hogy a janicsársereg számára keresztény fiúkat sorozzanak be. Szinánt is elvitték, s így kezdődött élete végéig tartó szolgálata az oszmán-török uralkodóknál, mindenekelőtt I. (Nagy) Szulejmánnál (ur. 1520-66). Hosszan tartó tanulás és kemény kiképzés után a török hadsereg építész-tisztje lett, s végül a tüzérség vezérévé emelkedett.

Építészi tehetségével először az 1530-as években tűnt ki, amikor is a hadsereg számára tervezett hidakat és erődítményeket. 1539-ben fejezte be első nem katonai jellegű épületének munkálatait, s a következő negyven évben - egy olyan időszakban, amikor a birodalom hatalma és kulturális élete is zenitjére ért - az Oszmán-Török Birodalom főépítészeként dolgozott. 79 mecset, 34 palota, 33 közfürdő, 19 síremlék, 55 iskola, 16 szegényház, 7 medresze (iszlám teológiai főiskola), 12 karavánszeráj terve fűződik nevéhez, továbbá magtárak, közkutak, vízvezetékek és kórházak. Három leghíresebb műve: az isztambuli Sehzáde- és Szulejmanije (azaz I. Szulejmán dicsőségére emelt)- és az edirnei Szelimije-mecset.

Első igazán jelentős építészi megbízását a Sehzáde-mecsettel kapta, amelyet 1548-ban fejezett be, s amelyet maga Szinán korai pályafutása legjobb alkotásának tartott. Mint oly sok más általa épített mecset, ez is négyzetes alaprajzú, fölül pedig a hatalmas központi kupolát itt is négy félkupola és sok kis kupolácska szegélyezi.

Az isztambuli Szulejmanije-mecset 1550-től 1557-ig épült. Sok művészettörténész ezt tartja Szinán legjobb alkotásának. A tervek az isztambuli Hagia Szophia, a bizánci építészet gyöngyszeme alapján készültek; ez az épület igen nagy hatással volt Szinánra. A Szulejmanije-mecsetet nagy központi kupola fedi, amelyet 32 nyílás tör át - ezzel a megoldással a kupola könnyednek tűnik, a mecset belseje pedig kitűnő megvilágítást kap. A Szulejmanije az Oszmán-Török Birodalomban valaha épített legnagyobb mecset. Az imacsarnokon kívül óriási szociális célú komplexum is tartozik hozzá, benne négy medreszével, nagy kórházzal és orvosi iskolával, konyhával és étkezdével, fürdőkkel, üzletekkel és istállókkal.

Maga Szinán az 1569-75-ben Edirnében épült Szelimije-mecsetet tartotta a főművének. Itt teljesedett ki körkörösen elrendezett kupolákon alapuló stílusa: a hatalmas központi kupola nyolc vaskos oszlopon nyugszik, s az oszlopközöket bemélyedő árkádok töltik ki. A kupola körül áll Törökország négy legmagasabb minaretje.

A bizánci templomépítészet nyomán Szinán úgy alakította ki mecsetjeit, hogy azok megfeleljenek a muszlim istentisztelet követelményeinek (ez mindenekelőtt a közösségi imához szükséges nagy, nyílt tereket jelenti). Emiatt a hatalmas központi kupola lett az a fókusz, amely köré az épület többi része fölépült. Szinán vezette be a kisebb kupolák, félkupolák és támfalak használatát, hogy ezek fölvezessék a pillantást a mecset külső falain a középpontban magasodó kupoláig; a négy sarokban álló magas, karcsú minaretekkel pedig keretbe foglalta az egész szerkezetet. E megoldással az épület külseje gyakran igen megkapó látványt nyújt - mint például a Szelimije-mecset homlokzata. Valamennyi nagyobb építménye a gigantikus méretek és erő érzését keltik. Kisebb művei közül sokan a síremlékeket tartják a legkiválóbbaknak.