Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZILVA (mei)
Az első fa, amely tavasszal virágba borul a szilva. Épp ezért Kína szerte nagy becsben áll. A szilvavirágok megjelenése egyértelmű jele a tavasz beköszöntének, de a szilvavirág maga a tél jelképvirágának számít, négy évszakot reprezentáló virágok egyike. A bambusz és a fenyő mellett ő a harmadik tagja annak a csoportnak, melyet a "hideg időszak három barátja"-ként emlegetnek (barát). A szilvát "jégbőrű és jádecsontúnak" is szokás nevezni. A szilvavirág a nőiesség, a szépség szimbóluma is. Gyakran a szép lányok, asszonyok metaforájaként használatos, mint pl. a híres Qing-kori regény címében, a Jin Ping Mei-ben. A cím első tagjának jelentése arany (jin), a második a váza (ping), míg a mei a szilvavirágot jelenti. A cím szószerinti fordítása tehát: "aranyvázában szilvavirágok". Az arany a gazdagság jelképe, a váza pedig az otthoné, így a cím mögöttes jelentése: "Szép asszonyok egy gazadag házban". Ezen a címen került lefordításra is. A fonetikai hasonlóság miatt a szilva jelentheti a szemöldököt is.