Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A SZIDPAHO AMULETT

A tibeti népi vallásosságban a rosszindulatú hatások kivédésére szolgáló, a legfontosabb asztrológiai jelképek rendszerét összefoglaló szerencsehozó amulett, a Szidpaho (t.: srid pa ho) a legtöbb tibeti otthonban megtalálható. Elsősorban a negatív asztrológiai hatásokat semlegesíti, használják házasságkötés vagy új ház építésének alkalmával, de betegség, haláleset és helyváltoztatás esetén is. Általában az ajtón függ, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket a háztól, ám hordozhatják az esküvői menetben, amikor a vőlegény házától a menyasszony házához vonulnak, s néha egyenesen az újszülött bölcsőjére helyezik.

Az ábrázolás központi alakja, a Nagy Arany Teknősbéka (t.: Maha gser gyi rus sbal) Manydzsusrí bódhiszattva megtestesülése. A legenda szerint, amikor Manydzsusrí az asztrológia tudományát tanította, az emberiség annyira érdektelenné vált a buddhista Tan iránt, hogy a bódhiszattva inkább elrejtette tanításait. Ám az emberek szörnyű káoszba kerültek, ezért Manydzsusrí egy hatalmas Aranyteknőst teremtett, majd oldalát átszúrta egy nyílvesszővel. A Teknős az ősóceánban elsüllyedve vért és ürüléket bocsátott ki magából, melyekből létrejöttek a Világegyetem összetevői; a Teknős alsó páncéljára pedig Manydzsusrí felírta az asztrológiai tanításokat összefoglaló diagramot.

Az ábrázolás köré csoportosulnak a legfontosabb asztrológiai jelképek. A lángokkal körülvett Teknős páncélján, a legbelső körben van a kilenc részre osztott mágikus számnégyzet (t.: sme ba), körülötte, egy nyolcszirmú lótuszon helyezkednek el a trigramok (t.: spar kha sde brgyad) megszakított és folyamatos vonalai. A harmadik körben a tizenkét állatövi jegy (t.: lo skor bcu gnyis) állatai a tizenkét éves ciklust és a tizenkét hónapot is megjelenítik. Az égtájaknak megfelelően helyezkednek el: alul, északon a Disznó és az Egér, északkeleten az Ökör, keleten a Tigris és a Nyúl, délkeleten a Sárkány, délen a Kígyó és a Ló, délnyugaton a Juh, nyugaton a Majom és a Madár, északnyugaton pedig a Kutya. A Teknős Föld-elemet jelképező végtagjai a köztes égtájaknak megfelelően nyúlnak ki páncéljából. A négy fő égtáj irányában helyezkedik el a többi elem: a Teknős jobboldalán, keleten a Fa-, fejénél, délen a Tűz-, nyugaton a Fém-, végül északon, a teknős farkánál a Víz-elem. A Teknős farka alatt helyezkednek el a „Nyolc Nagy Bolygó” jelképei: a bolygónak tekintett Nap és a Hold, valamint az öt látható bolygó: a Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz; ezekhez adódik hozzá a Holdpályának az ekliptikát metsző, felszálló és leszálló csomópontjait jelképező Ráhu és a Kétu.

Kelényi Béla