Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZERTARTÁS (li)
A társadalom minden rétegére kiterjedő szertartások bonyolult és összetett rendszere már az ókorban kialakult. A konfucianizmus szigorúan szabályozta a szertartások mindegyikét, ezeket írásban is lefektették. A konfucianizmus egyik tantétele, a LI kizárólag a szertartásosság témájával foglalkozik. A konfucianizmus valamennyi rítusában és szertartásában óriási szerepet játszott a zene. A szertatásokat szinte mindig zene és tánc kísérte. A szertartások közül is a legjelentősebbek az ősök kultusza köré csoportosult. Az ősök templomában, az ősöknek bemutatott áldozatot a család legidősebb férfi tagjának kellett végrehajtani. Ezek az ünnepségek és szertartások ürügyet szolgáltattak arra is, hogy az országban szétszéledt nagycsalád vagy nemzetség tagjai összegyűljenek. Az ősök kultuszához kapcsolódott a temetést kísérő szertartások és rítusok bemutatása is. Fontosságában ezt követte a gyermek születését, különösképpen a fiúgyermek születését kísérő szertatások (l. születésnap). A fiú utód volt a záloga a család fennmaradásának és az ősök kultuszának szakadatlan folyamatosságának. Pontosan kidolgozott szertartások és rítusok jellemezték az esküvőt is. A kínaiak mindennapját átszőtték a szertartások és rítusok, de még az uralkodók, a császárok számára is kötelező volt bizonyos szertartások személyes betartása, elvégzése. Az Ég Fiának egyik legfontosabb feladata az Ég és a Föld kultusz biztosítása. A császár az Ég és a Föld tiszteletére meghatározott időszakok alkalmával személyesen mutatott be áldozatot. A császár feladata volt még a császári elődök és ősök kultuszának ápolása. Az esztendő végén személyesen mutatott be áldozatot őseinek. A szertartásokkal kapcsolatban l. még a következő címszavakat: áldozattétel, lélek, lélektábla, névadás, tűzhely, újév, ünnep.