Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
SZERTARTÁS (li)
A társadalom minden rétegére kiterjedő szertartások bonyolult és összetett rendszere
már az ókorban kialakult. A konfucianizmus szigorúan szabályozta a szertartások
mindegyikét, ezeket írásban is lefektették. A konfucianizmus egyik tantétele,
a LI kizárólag a szertartásosság témájával foglalkozik. A konfucianizmus valamennyi
rítusában és szertartásában óriási szerepet játszott a zene. A szertatásokat
szinte mindig zene és tánc kísérte. A szertartások közül is a legjelentősebbek
az ősök kultusza köré csoportosult. Az ősök templomában, az ősöknek bemutatott
áldozatot a család legidősebb férfi tagjának kellett végrehajtani. Ezek az ünnepségek
és szertartások ürügyet szolgáltattak arra is, hogy az országban szétszéledt
nagycsalád vagy nemzetség tagjai összegyűljenek. Az ősök kultuszához kapcsolódott
a temetést kísérő szertartások és rítusok bemutatása is. Fontosságában ezt követte
a gyermek születését, különösképpen a fiúgyermek születését kísérő szertatások
(l. születésnap). A fiú utód volt a záloga a család fennmaradásának és az ősök
kultuszának szakadatlan folyamatosságának. Pontosan kidolgozott szertartások
és rítusok jellemezték az esküvőt is. A kínaiak mindennapját átszőtték a szertartások
és rítusok, de még az uralkodók, a császárok számára is kötelező volt bizonyos
szertartások személyes betartása, elvégzése. Az Ég Fiának egyik legfontosabb
feladata az Ég és a Föld kultusz biztosítása. A császár az Ég és a Föld tiszteletére
meghatározott időszakok alkalmával személyesen mutatott be áldozatot. A császár
feladata volt még a császári elődök és ősök kultuszának ápolása. Az esztendő
végén személyesen mutatott be áldozatot őseinek. A szertartásokkal kapcsolatban
l. még a következő címszavakat: áldozattétel, lélek, lélektábla, névadás, tűzhely,
újév, ünnep.
