Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szellem
(kínaiul: shen)

A kínai shen szó a szellem mellett jelent még istenséget és lelket is. Egy igen különleges kategóriája az ókori kínai mitológiának és kozmológiának. A szellemen azokat az égi lényeket értették, akik a gonosz szellemek, démonok (gui) ellentétei. Ezenkívül a szellem volt az a lelket adó princípium, amely minden élőlényt irányít. A középkorban a szellemet egyfajta "életerőként" értelmezték, amely minden ember szervében, különösen a szívében jelen van, és vörös madárként képzelték el. Az ős- elemekről szóló tanítás szerint a szellem a tűzzel áll kapcsolatban. A szellem megjelenési formája az égen a hőség, a földön a tűz. A késő népi mitológiában a szellem egyszerűen jó szellem vagy istenségként jelenik meg.