Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZÉL (feng)
A Shang-dinasztia idején a szélistenként a madárszerű Fengbo-t tisztelték, aki egyben talán a főnix előképe is lehetett. Fengbo alakja később egybeolvadt a kínai mitológia egy másik szélisten alakjával, Feilian-nal. Az i. sz. 6. században Feilian-t szarvas-testű, madárfejű lényként írják le, akinek szarvai vannak, farka kígyóé, mancsa párducé. Kínában összesen nyolcféle szelet különböztettek meg, a nyolc égtáj felől fújó szeleknek megfelelően. Egy ókori történeti műben (Lüshi chun qiu) a következőt olvashatjuk: "Mit neveznek nyolc szélnek? Az északkeletit 'forró szél'-nek (yan feng) nevezik, a keletit 'áradó szél'-nek (tao feng) nevezik, a délkeletit 'illatos szél'-nek (xun feng) nevezik, a délit 'hatalmas szél'-nek (ju feng) nevezik, a délnyugatit 'hideg szél'-nek (qi feng) nevezik, a nyugatit 'hussanó szél'-nek (liao feng) nevezik, az északnyugatit 'vad szél'-nek (li feng) nevezik és az északit 'jeges szél'-nek (han feng) nevezik." A széljárás vizsgálata a hadviselésben is jelentős szerepet kapott. A feng írásjegynek a "szél" jelentésen túl van még egy fontos jelentése is, a "szokás", amely talán abból származik, hogy milyen szelek fújnak az adott vidéken. Ezt a jelentést őrizte meg a Dalok könyve (Shi jing) első része, melynek címe a Fejedelemségek szokásai (Guofeng), és a "szokást" jelentő modern szóösszetétel a fengsu. A szelek, a széljárás vizsgálata fontos szerepet kapott a geomantiában is, hiszen a földjóslás kínai neve a szél és a víz szavak összetételéből származik (fengshui). A szexualitással is kapcsolatban áll a "szélben lebegő" (fengliu) kifejezés a szoknyavadászokat jelöli, míg a "szél és eső pusztítja a virágokat" a csapodár, hűtlen szexuális együttlétre utal. A szexuálisan nagyon aktív nőkre, azt mondták: "kedveli a szelet és a holdat", amely az éjszaki szerelmi játékok metaforája. A "harcol a széllel" kifejezés a féltékenységi veszekedésekre utal. A hagyományos orvoslásban, a szél a betegségeket előidéző "hat rossz" egyike, megfigyelték pl., hogy a szél okozta betegségek rendszerint tavasszal gyakoriak. A szél jelentésű feng szó egy másik írásjeggyel írva "őrült", "háborodott" jelentéssel bír, így esetenként erre is utalhat. A "szél-tükör" (fengjan) összetétel "jövendőmondót" jelent.