Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Széchenyi Béla, gróf

(szül. 1837. febr. 3. Pest - megh. 1918. dec. 2. Budapest), földbirtokos, utazó, az egyik legeredményesebb magyar Kelet-Ázsia-expedíció megszervezője és részese.

Széchenyi István idősebb fia Berlinben és Bonnban végezte felsőfokú iskoláit, majd Angliában, Franciaországban, Itáliában, a Balkánon és a görög szigetvilágban tett utazásokat (1855-58). Ő csempészte Bécsbe édesapja Londonban megjelentetett híres röpiratát, a Blicket (1859). Európa után Észak-Amerikát (1862), majd oroszlánvadászként Afrikát (1865-70) is bejárta; az Egyesült Államokban és Kanadában szerzett tapasztalatait Amerikai utam (1863) c. könyvében adta közre. Nagycenki birtokának közelében, a Fertő szárazra került medrében kőkori leletekre bukkant (1874). A leletek tudományos feldolgozásában részt vevő két osztrák geológus, Rudolf Hochstetter és Eduard Suess hatására érlelődött meg benne egy ázsiai expedíció terve. Céljául a térképezést, földtani felmérést, a növény- és állatvilág, valamint a kínai nyelvek tanulmányozását tűzte ki. Az expedíció tagjának Gustav Kreitnert, a bécsi katonai térképészeti intézet tisztjét, Bálint Gábor nyelvészt és id. Lóczy Lajos geológust kérte fel. Az út 29 hónapig tartott (1877-80). Tengeren utaztak Triesztből Sanghajba. Bár Tibeten is át akartak haladni, a Kelet-Ázsiában uralkodó politikai viszonyok miatt végül is a Sanghaj-Tunhuang-Kuku-nor-Jünnan-Rangoon (Burma) útvonalat járták be. A szárazföldi út megkezdése előtt Széchenyi és Kreitner Japánba is áthajózott; megmászták a szigetország legmagasabb hegyét, a Fujit (3776 m).

Az expedíció értékes néprajzi és természettudományos gyűjteménnyel tért vissza, főként azonban Lóczy felfedezései miatt fontos (a Transzhimalája, valamint a sikkimi takaróredős hegységszerkezet felismerése; a Góbi keletkezését magyarázó elmélet kialakítása; a tunhuangi Ezer Buddha barlangjainak felfedezése). Az utazásról Széchenyi Lóczyval közösen írt beszámolót Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye, 1877-1880 címmel (3 kötet, 1890-97).

Széchenyit a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották (1880); később koronaőrré nevezték ki (1901).