Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Szátaváhana
Szátaváhana,
indiai uralkodócsalád; a puránákból (vallási és legendás szövegek) kiinduló magyarázatok
szerint az Ándhra törzshöz (dzsáti) tartozott, és az első dekkáni dinasztia volt,
amely birodalmat hozott létre a déli régióban. Hatalma csúcsán távoli nyugat-
és közép-indiai területeket is a kezében tartott.
A
puránák tanúsága szerint a dinasztia fölemelkedése a Kr. e. I. század végére tehető,
némelyek azonban a Kr. e. III. századig vezetik vissza a családot, amelynek uralma
kezdetben a Nyugat-Dekkán bizonyos részeire korlátozódott. A Nánaghát, Nászik,
Kárlí és Kanhérí barlangjaiban talált feliratok a korai uralkodókat - Szimukát,
Krisnát és I. Sátakarnit - említik.
A
korai Szátaváhana-királyságnak kijárata volt a nyugati part kikötőihez, amelyek
az India és a Római Birodalom közötti kereskedelemnek köszönhetően virágzó korszakukat
élték; ez a körülmény, valamint a nyugati Ksatrapák területi közelsége háborúk
szinte megszakítatlan sorozatát indította el a két indiai királyság között. A
Szátaváhanák hatalma Gautamíputra Sátakarni (ur. 106-130), a család legjelentősebb
uralkodója alatt újult meg, akinek királysága észak-nyugat-délkeleti irányban
Rádzsasztántól Ándhráig, nyugat-keleti irányban Gudzsaráttól Kalingáig terjedt.
A Ksatrapák (150 k.) visszaszerezték e területek nagy részét, és két ízben is
vereséget mértek a Szátaváhanákra. Gautamíputra fia, Vásisthíputra Pulumáji (ur.
kb. 130-159) nyugatról kormányozta a királyságot, és megpróbált kelet-északkelet
felé terjeszkedni; feliratai és pénzei Ándhrában is előkerültek, míg Sivasrí Sátakarni
(ur. kb. 159-166) a Krisna és Gódávarí kerületekben, a Konkan északi részén és
Szaurástrában talált érmékről ismert.
Srí
Jadnya, a dinasztia utolsó fontos alakja sikereket könyvelhetett el a Ksatrapákkal
szemben, miközben csupán a puránák genealógiai beszámolóikból és érmékről ismert
utódai viszonylag behatárolt területen uralkodtak.
A
később veretett pénzek "helyi" jellege és területi eloszlása a Szátaváhana-birodalom
felbomlására utal. Az Ándhra régió előbb az Iksvákuk, majd a Pallavák kezére került;
a Nyugat-Dekkán különböző területeit újonnan fölemelkedő helyi hatalmak vették
birtokba; Bérárban a Vákátakák nőttek fenyegető politikai hatalommá a IV. század
elején. Ezzel teljessé vált a Szátaváhana-birodalom széttagolódása.
