Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szarvas
(kínaiul: lu)

A szarvas neve szójátékul is szolgál, mivel hangalakja egybeesik a "hivatali jövedelem", "hivatali járandóság" jelentésű lu szóéval, amely épp ezért a boldogságot is jelenti. A szarvas képi ábrázolásai tehát egyben gazdagságot, boldogságot kívánó eszközök is, különösen azok a festmények, melyek szarvas csapatot (bai lu, szó szerint: száz szarvas) ábrázolnak, hiszen ez úgy hangzik, mint a "száz (sok) szerencsét!". Szarvas háton lovagol az egyik leghíresebb halhatatlanja, a Hosszúélet Csillaga, így az örök élet szelleme rá is átsugárzik, ezért a szarvas a hosszúélet jelképállata is. Agancsát is nagy becsben tartják, többféle gyógyszert is készítenek belőle. A szarvas a buddhizmusban is helyet kapott, az egyik történet szerint Sakyamuni egyik előző életében maga is szarvas volt, az ábrázolások szerint pöttyös, mert a valóságos modelljeként az ázsiai Cervus axiot választották. A Kínában honos Dávid-szarvast (Elaphurus Davidianus) a köznyelvben "a négy nem hasonló"-ként emlegették , mert úgy tartották, hogy a feje szarvasé, a farka szamáré, a háta tevéé a füle pedig ököré.