Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szári - az indiai nők népviselete
http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=21&alrovat=23&cikkid=188&dire=szepseg&again=true

Az ősi dél-indiai vagyis dravida hagyomány a mai napig él. A földműveléssel foglalkozó népek, mint a rómaiak, vagy az Indonéz népcsoportok (az ő ősi viseletük a Horang) nem ismerték a varrást. A szári eredete a mitológiai ősidőkbe nyúlik vissza. A szép Draupadi egykor csak azért őrizhette meg tisztaságát, ártatlanságát, mert Krisna isten egy végtelen hosszú szárit ajándékozott neki, melyből a kéjsóvár hódolók nem tudták kihámozni.

A sokszor összehajtogatott és körülcsavart ruhadarab, mely egyszerre csábos, és szemérmes, a mai Indiában is talán a legelterjedtebb viselet maradt. A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több, mint egy méter széles természetes alapú pamut, vagy selyem anyagból készül. Hagyományos földműves viselet. A mai, jelenszázadi nők egészítették ki egy 2,5 méter anyagigényű "alsószoknyával" és egy kb. 1 m anyagszükségletű kis blúzzal. Ezt a két kiegészítő darabot azonban az öregasszonyok nem hordják, így oldalról a szárijuk alá teljesen belátni.

A korai időkben a szári a felsőtestet nem is takarta, hasonlóan az afrikai népek felül semmi viseleteihez. A szári anyaga tulajdonképpen egy hosszú és semmilyen előkészítést nem igénylő textilcsík. Nem varrják, pedig ha arra gondolunk, hogy az indiai varrodák a hatalmas szegénységben hány nőnek tudnának ezzel munkát adni, lehet, hogy megoldanánk néhány kérdést. Varrott ruhát először a lovas nomád népek hordtak, (Például magyar őseink). A vallás feltalálására azért volt szükség, hogy a tél hidege ellen is hatékonyan védekezzenek, és lovagolhassanak.

A száriról, azok, akik már viselték, néhányan úgy nyilatkoztak, hogy kényelmes, de a legtöbben megegyeztek abban, hogy a nyári hőségben a szári túlságosan meleg, esős időben a tócsákon, és az elárasztott utcákon átkeléskor és még rengeteg más praktikus és a mai nőnek hétköznapi esetben az elképzelhető legkevésbé praktikus ruhadarab. E hátrányokat azonban jól ellensúlyozza, hogy a szári a legkarcsúbb és a legkövérebb hölgyre is illik. Az említett érvek ellenére mi lehet a magyarázata annak, hogy a mai indiai nők többsége megmaradt a szárinál? Főleg a hagyományok tisztelete, de a vagyoni státusz bemutatása is.

A selyemből készült méregdrága anyagú szárik ugyanúgy a divathoz tartoznak, mint a mi vízparti selyemkendőink, vagy báli ruháink. Egy indiai nőmegpillantásakor gyakran felvetődik az a gondolat, hogy vajon egy férfinak hányszor kell adott esetben körbeszaladnia szíve hölgyét, ha ki akarja csomagolni a ruhájából? A hozzáértők azonban azt állítják, hogy a dolog egészen másként történik: meg kell fogni a ruhadarab megfelelő csücskét, s a leány forog...

 

Divat lett a szári
http://www.csillagszemek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=775

Az utóbbi években egyre erőteljesebben érvényesül a keleti hatás az életünk különböző területein. Harmóniára törekszünk az öltözködésben éppúgy, mint a lakberendezésben. Korábban csak az indiai ihletésű szoknyák és ruhák voltak igen népszerűek, az idén nyáron - itt-ott - már megjelent a szári is.

A szári tradicionális női viselet Indiában, és mindenki saját pénztárcájának megfelelően válogathat a kelmék közül anyaguk, színük, és díszítésük szerint. Bizony akad közöttük valódi selyem is, aranyhímzéssel, ami akár egy kis vagyonba is kerülhet.

A szári egy méter széles és legalább 6-8 méter hosszú anyag és csak azokon a részeken hímzett, amelyek látszanak. Leveles Zoltán a Varázslatos India című könyvében azt írja, hogy az indiai nők a szárihoz általában alsószoknyát és csolit hordanak. A csoli testhezálló, rövid, a derekat nem fedő, ingszerű alsóruha, melynek színe igazodik a száriéhoz. A szári színe Indiában vidékenként is eltérő, a legszínesebb szárikat a radzsasztáni asszonyok viselik.

Minket, nyugati nőket bizony elvarázsol a mesés kelet gazdagsága, színei-díszei, s szívesen viseljük ezt a „világot”. Bár már beszerezhető, mégis kevés nőn látunk hagyományos szárit, de azt hiszem, ez nem is illene igazán az életmódunkhoz. Ezt a ruhadarabot ugyanis méltósággal illik viselni, ebben bizony nem lehet a villamos után szaladni, de még autót vezetni sem.

Ezért leginkább a színekben idézzük fel India világát, s bár arrafelé több, mint kétszázféle festőanyagot használnak - s ezekbe beletartozik a szivárvány minden árnyalata - , mi mégis a bordó, a narancs és az arany különböző árnyalatait szeretjük.

Az indiai stílus szeretete egyáltalán nem jelenti azt, hogy tradicionális indiai viseletben kellene járnunk. Elég, ha a megfelelő anyagból varratjuk meg, vagy vásároljuk akár, a „mi indiai ruhánkat”.
Természetesen az anyagok legyenek habkönnyűek, jó esésűek. Akkor mutatnak igazán jól, ha hagyunk nekik mozgásteret. Legyen szó bő nadrágról, lenge blúzról, tunikáról vagy szoknyáról, hadd lengesse a szél - libbenjen, lebegjen.
Ha stílusosak akarunk lenni, úgy illik, ha a sminkelésnél a szemünket hangsúlyozzuk, ahogy az indiai nők teszik, és használjunk bátran kiegészítőket: színes karkötőket, nyakláncokat, fülbevalókat.

Innentől pedig már csak egy lépés, hogy a kívül megteremtett misztikus és lenyűgöző, világot belül is felfedezzük magunkban, és mások is felfedezzék bennünk…

 

Terebess terméklista