Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szaracén

a középkorban bármely muszlim vallású - arab, török vagy egyéb - személy közkeletű elnevezése. Már a római korban, a kései klasszikus szerzők műveiben (Kr. u. I-III. sz.) is föltűnik a „szaracénok” szó (görög: szarakenoi) a Sínai-félszigeten élő egyik arab törzs megnevezésére; a következő évszázadok folyamán pedig a keresztények egyre bővebb jelentéskörben, s végül általában minden arab törzs neveként alkalmazták. A bizánciak a kalifa valamennyi muszlim alattvalóját szaracénnak nevezték. A bizánciaktól és a keresztesektől terjedt el a név Nyugat-Európába, ahol sokáig fönnmaradt; Magyarországon szerecsen változatban is használták.