Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szantálfa

(Santalum), a szantálfafélék (Santalaceae) családjába tartozó, félparazita növénynemzetség; 10 faja közül legismertebb a fehér szantálfa (S. album). A nemzetség Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán déli térségében elterjedt.

A fehér szantálfa magassága kb. 10 m; bőrnemű levelei a hajtásokon keresztben átellenesen állnak. Félparazitaként más fafajok szíjácsnedvéből táplálkozik. Mind a fa, mind annak gyökere illatos, sárga szantálfaolajat tartalmaz, amelynek illata évekre beleivódik a szantálfából készült tárgyakba, például díszdobozokba, bútorokba és legyezőkbe. Az olajat parfümök, szappanok, gyertyák, füstölők és népi gyógyszerek készítésére használják. A szantálfaport a brahman kaszt jelölésére szolgáló festékbe, valamint a ruhákat illatosító illatpárnákba keverik. A szantálfát az ókor óta termesztik sárgás gesztje miatt, amely fontos szerepet játszik sok keleti temetési és egyéb vallási szertartásnál. A fák lassan nőnek, és gesztjük mintegy 30 év alatt éri el a gazdaságos kitermeléshez szükséges vastagságot.