Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szánkhja

más írásmóddal SZÁMKHJA (szanszkrit: „számlálás”, „szám”), az indiai filozófia hat ortodox rendszerének (darsana) egyike. A szánkhja filozófiára az anyag (prakriti) és az egyéni lélek (purusa) következetes dualizmusa jellemző. A kettő eredetileg különálló, de az evolúció során a purusa tévesen azonosítja magát a prakriti bizonyos aspektusaival. A helyes tudás a purusának azt a képességét jelenti, amellyel meg tudja különböztetni magát a prakrititől.

Bár korábbi szövegekben is számos utalás történt a szánkhjára, a rendszer klasszikus formáját és kifejtését Ísvarakrisna Szánkhja-káriká (Szánkhja-versek) c. műve adta meg (kb. Kr. u. III. sz.). A XVI. században Vidnyánabhiksu írt fontos értekezést a szánkhja rendszerről.

A szánkhja végtelen számú hasonló, de elkülönült purusát feltételez, amelyek közül egyik sem előbb való a másiknál. Mivel a purusa és a prakriti elegendő volt a világegyetem magyarázatához, a szánkhja az istenség létére vonatkozólag nem állít fel hipotézist. A purusa mindenütt jelenvaló, mindentudó, mindent átható, mozdulatlan, változatlan, anyagtalan és vágy nélküli. A prakriti az egyetemes és finom (ti. manifesztálatlan) anyag vagy természet, és mint ilyet csak az idő és a tér determinálja.

Az evolúció láncolata akkor veszi kezdetét, amikor a purusa hozzácsapódik a prakritihez, akképpen, ahogy a mágnes magához vonzza a vasreszeléket. A purusa, amely korábban tárgy nélküli tiszta tudatosság volt, a prakritire összpontosít, s abból létrejön a mahátattva („a nagy alapelv”) vagy buddhi („tudat”). Ezt követően kifejlődik az ahamkára („éntudat”), amely a purusát félrevezetve azt sugallja, hogy a purusa objektív létezésének alapja az én.

Az ahamkára további fejleménye az öt durva elem (éter, levegő, tűz, víz, föld), az öt finom elem (hang, tapintás, látás, ízlelés, szaglás), az öt tevékenységi szerv (a beszéd, a fogás, a mozgás, a nemzés és az ürítés szerve), valamint az elme, a gondolkodás közege (manasz). A világegyetem e különféle princípiumok (közöttük a purusa) kombinációinak és permutációinak az eredménye.

Nagyrészt a fenti rendszertől függetlenül létezik az anyag három sajátsága, minősége (guna), ezek alkotják a prakritit, de elsősorban mint fizikai-pszichológiai tényezők fontosak. Az első a szattva, a fény, a könnyűség és a megvilágosító tudás; a második a radzsasz, az energia, a szenvedély és a mozgékonyság; a harmadik a tamasz, a sötétség, a tudatlanság, a merevség. A gunáknak erkölcsi modellek is megfelelnek: a tamasznak a tudatlan és lusta, a radzsasznak az impulzív és szenvedélyes, a szattvának pedig a megvilágosodott, derűs és nyugodt ember.

 

Ruzsa Ferenc : A klasszikus szánkhja filozófiája (+ diakritikus jelek)
Ísvarakrisna: A számvetés megokolása Szánkhja-káriká
Fórizs László: Számkhja - A lélek ébredése