Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Szandzsár
Szandzsár,
teljes nevén MUIZZ AD-DÍN SZANDZSÁR (szül. 1084-86 - megh. 1157. máj. 8.), Khorászán
szeldzsuk uralkodója kb. 1096-tól; hírneve elhomályosítja az ún. nagy szeldzsukokét
is, aminek több oka van: hosszú uralkodása, mérhetetlen hatalma és diadalai, később
katasztrofális vereségei, valamint az, hogy ő volt Iránban az utolsó igazi szeldzsuk-szultán.
Féltestvére,
Berk-jaruk - Maliksáh utóda a szultáni trónon, nevezte ki Khorászán kormányzójává,
ám uralma idején Szandzsár gyakorlatilag mindvégig független uralkodóként viselkedett.
Testvére, Muhammad 1018-ban bekövetkezett halála után mindenki Szandzsárt tekintette
a Szeldzsuk-dinasztia vezetőjének. Hosszú uralkodása következtében Khorászán megmenekült
az olyan gyilkos belharcoktól, amelyek más nemzetségek végét jelentették, s jól
szervezett kormányzata fönn tudott maradni az államát fenyegető veszélyek ellenére
is.
Szandzsár
megerősítette uralmát a transzoxániai török Karahánida-fejedelmek és az Indiával
határos területeket ellenőrző Ghaznavidák fölött. 1117-ben magát Ghaznát (ma Ghazní,
Afganisztán) is bevette, és saját jelöltjét ültette ott trónra. Később azonban
horezmi alkirálya, Atsziz függetlenedési törekvései és egy Transzoxániában megjelent
új és veszélyes ellenfél miatt Szandzsár helyzete ingataggá vált. Ez az új ellenfél
a közép-ázsiai törzseknek a karakitajok vezetésével akkoriban létrejött szövetsége
volt, amelyhez csatlakozott a transzoxániai török karluk törzs is. Szandzsár 1141-ben
Szamarkand mellett megsemmisítő vereséget szenvedett tőlük; ezzel elveszett számára
Transzoxánia, s a karakitajok uralmuk alá vonták Horezmet. Szandszár Atsziz ellenében
meg tudta őrizni Khorászánt, ám dicsőségén és hatalmán nagy csorba esett. Vereségének
híre még Európába is elért, ahol ebből nőtt ki János pap, vagyis az iszlámot megsemmisítő
keresztény papkirály legendája (a karakitajok között voltak nesztoriánus keresztények
is). Végül a Khorászánban élő oguz törzsek föllázadtak Szandzsár ellen. Eredetileg
ugyan éppen ezek a törzsek segítették a szeldzsukok hódításait, a központosított
kormányzatot azonban nem tudták soha elfogadni. 1153-ban foglyul ejtették az idős
szultánt, majd két évig - minden tiszteletet megadva neki - börtönben tartották.
Ezután sikerült megszöknie, ám úgy halt meg, hogy Khorászánban már nem tudta helyreállítani
a rendet.
