Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szandzsár

Szandzsár, teljes nevén MUIZZ AD-DÍN SZANDZSÁR (szül. 1084-86 - megh. 1157. máj. 8.), Khorászán szeldzsuk uralkodója kb. 1096-tól; hírneve elhomályosítja az ún. nagy szeldzsukokét is, aminek több oka van: hosszú uralkodása, mérhetetlen hatalma és diadalai, később katasztrofális vereségei, valamint az, hogy ő volt Iránban az utolsó igazi szeldzsuk-szultán.

Féltestvére, Berk-jaruk - Maliksáh utóda a szultáni trónon, nevezte ki Khorászán kormányzójává, ám uralma idején Szandzsár gyakorlatilag mindvégig független uralkodóként viselkedett. Testvére, Muhammad 1018-ban bekövetkezett halála után mindenki Szandzsárt tekintette a Szeldzsuk-dinasztia vezetőjének. Hosszú uralkodása következtében Khorászán megmenekült az olyan gyilkos belharcoktól, amelyek más nemzetségek végét jelentették, s jól szervezett kormányzata fönn tudott maradni az államát fenyegető veszélyek ellenére is.

Szandzsár megerősítette uralmát a transzoxániai török Karahánida-fejedelmek és az Indiával határos területeket ellenőrző Ghaznavidák fölött. 1117-ben magát Ghaznát (ma Ghazní, Afganisztán) is bevette, és saját jelöltjét ültette ott trónra. Később azonban horezmi alkirálya, Atsziz függetlenedési törekvései és egy Transzoxániában megjelent új és veszélyes ellenfél miatt Szandzsár helyzete ingataggá vált. Ez az új ellenfél a közép-ázsiai törzseknek a karakitajok vezetésével akkoriban létrejött szövetsége volt, amelyhez csatlakozott a transzoxániai török karluk törzs is. Szandzsár 1141-ben Szamarkand mellett megsemmisítő vereséget szenvedett tőlük; ezzel elveszett számára Transzoxánia, s a karakitajok uralmuk alá vonták Horezmet. Szandszár Atsziz ellenében meg tudta őrizni Khorászánt, ám dicsőségén és hatalmán nagy csorba esett. Vereségének híre még Európába is elért, ahol ebből nőtt ki János pap, vagyis az iszlámot megsemmisítő keresztény papkirály legendája (a karakitajok között voltak nesztoriánus keresztények is). Végül a Khorászánban élő oguz törzsek föllázadtak Szandzsár ellen. Eredetileg ugyan éppen ezek a törzsek segítették a szeldzsukok hódításait, a központosított kormányzatot azonban nem tudták soha elfogadni. 1153-ban foglyul ejtették az idős szultánt, majd két évig - minden tiszteletet megadva neki - börtönben tartották. Ezután sikerült megszöknie, ám úgy halt meg, hogy Khorászánban már nem tudta helyreállítani a rendet.