Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Számánida
Számánida,
Irán első helyi uralkodócsaládja 819 és 999 között, az arab-muszlim hódítás után;
nagyban elősegítette az iráni nemzeti érzés és kultúra újjászületését.
Alapítója
Számán-Hodá volt; al-Mámún Abbászida-kalifa az ő négy unokáját állította egy-egy
fontos iráni tartomány élére, jutalmul hűséges szolgálatukért: Núh Szamarkandot
kapta, Ahmad Fergánát, Jahjá Sást (Taskent), Eljász pedig Herátot. Ahmad fia,
Naszr 875-ben Transzoxánia kormányzója lett, ám csak testvérének és utódának,
I. Iszmáílnak (ur. 892-907) sikerült megbuktatnia a khorászáni Szaffáridák (900),
ill. a tabarisztáni Zajditák dinasztiáját, s ezzel létrehoznia egy csaknem önálló
államot Buhara fővárossal Transzoxánia és Khorászán területén.
A Számánidák
lazán központosított feudális kormányzása alatt Transzoxánia és Khorászán virágzásnak
indult, az ipar és a kereskedelem látványosan föllendült; erről tanúskodik például
a dinasztia ezüstpénzeinek egész Észak-Ázsiában elterjedt használta. A két legnagyobb
város, Szamarkand és Buhara egyszersmind kulturális központtá is nőtt. A perzsa
irodalom virágzása főleg Rúdakí és Firdauszí költői munkásságához köthető; emellett
a Számánidák a filozófiát és a történetírást is támogatták, s ezzel lerakták az
iráni iszlám kultúra alapjait.
A Számánida-kor legfontosabb hozzájárulása az
iszlám művészet fejlődéséhez a Nísápúrban és Szamarkandban előállított kerámia
volt. A Számánidák mesterei fejlesztették ki az agyagfestésű kerámia néven ismert
technikát, amelynek során félig színezőanyagokkal kevert folyékony agyaggal vonták
be a tárgy felületét, hogy a szokásos híg mázakkal utóbb ráfestett minták ne fussanak
szét égetéskor. Nísápúrban a bronzöntést és a fémművesség egyéb ágait is mindvégig
sikerrel művelték. Bár a Számánida-korból csak kevés épület maradt fönn, Iszmáíl
asz-Számání (megh. 907) máig álló, tökéletesen szimmetrikus buharai mauzóleuma
jól példázza a korszak építészetének eredetiségét.
A
X. század közepétől hatalmukat gazdaságilag az északi kereskedelem megszűnése,
politikailag pedig az elégedetlenkedő nemesek szövetsége elleni küzdelem fokozatosan
ásta alá. A meggyengült dinasztia egyre nehezebben tudott ellenállni a Közép-Ázsiában
és Afganisztánban berendezkedett török hatalmak nyomásának. Hogy legalább névleg
fönntarthassa uralmát, II. Núh (ur. 976-997) megerősítette Szebüktegint, egy volt
török rabszolgált Ghazna (ma Ghazní, Afganisztán) félig független uralkodójaként,
fiát, Mahmúdot pedig kinevezte Khorászán kormányzójává. Ám a török Karahánidák
- akik ekkorra már Transzoxánia nagy része fölött uralkodtak - szövetkeztek Mahmúddal,
és letaszították trónjáról II. Manszúr Számánida-uralkodót, Khorászánt is elfoglalva.
Buhara 999-ben jutott a kezükre. Az utolsó Számánida, II. Iszmáíl öt évig küzdött
a Ghaznavida Mahmúd és a Karahánidák ellen, mígnem 1005-ben gyilkosság áldozatául
esett.
