Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szaíd pasa

Szaíd pasa (szül. 1822. Kairó, Egyiptom - megh. 1863. jan. 18. Alexandria), Egyiptom oszmán-török alkirálya 1854-től; közigazgatási intézkedései segítették a föld egyéni tulajdonlásának terjedését, és visszaszorították a sejkek (falufőnökök) befolyását.
Mohamed Ali egyiptomi alkirály negyedik fia volt. Párizsban tanult, majd I. Abbász utódjaként Egyiptom alkirálya lett. A nyugati fölbirtoklási formák nagy hatással voltak rá, és - részben a nyugati pénzügyi körök nyomására - 1855-ben olyan törvényt hozott, amely lehetővé tette, hogy a parasztok férfi leszármazottai megörökölhessék a földeket. Három év múlva egy újabb törvényben föld öröklésének jogát a muszlimokra korlátozta. Minthogy csak kevés parasztnak volt saját földje, ez a feltétel továbbszűkítette a törvény alkalmazási körét. A második törvény épp ezért magába foglalta azt a cikkelyt, amely szerint, ha egy paraszt öt éven át megszakítás nélkül művel valamely földterületet, és rendben fizeti az adókat, visszavonhatatlan birtokjogot nyer az adott földdarabra, sőt el is adhatja, jelzáloghitelt vehet fel rá, vagy elcserélheti.
A parasztok tulajdonjogainak szélesedése természetesen együtt járt a falusi sejkek jogkörének szűkülésével, hiszen ez utóbbiak elvesztették azt a jogukat, hogy ők jelöljék ki a földeket az egyes parasztoknak, akár a földdarab előző művelőjének halálakor, akár meghatározott időközönként. Szaíd megszüntette a falvak közös adófizetésének gyakorlatát is, ezzel pedig a sejkeknek azt a jogát, hogy a maguk döntése szerint osszák el a falu lakosai között az adóterheket. Szaíd viszont közvetlenül a földművesekre rótta ki az adókat. A sejkek birtokában levő földek egy részét is elkobozta, s fiaikat, akiknek addig nem kellett katonáskodniuk, besoroztatta a hadseregbe.
Más területeken szintén újításokkal próbálkozott. 1861-ben bizottságot hozott létére, amelynek az egyiptomi városok számára ki kellett volna dolgozni a helyhatósági törvényeket. Ebből a kedvezményezésből semmi sem lett, főként az idegen hatalmak ellenkezése miatt. Ugyancsak sikertelenül próbálkozott a rabszolga-kereskedelem letörésével, amikor betiltotta a szudáni rabszolgák behozatalát. Egyik legfontosabb intézkedése az volt, amikor 1856-ban koncessziót adott egy francia cégnek a Szuezi-csatorna megépítésére. 1859-re más mind Szaíd, mind az oszmán-török szultán ellenezte a tervet, és Szaíd uralkodásának hátralevő éveiben hivatalos engedély nélkül folytatódtak a csatornaépítés munkálatai.