Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

vaisnava-szahadzsijá

bengáli központú ezoterikus hindu szekta, mely az érzékek birodalmában, nevezetesen az érzéki szerelemben kereste a vallási élményt. Bengáliában a szahadzsa (szanszkrit: „könnyű”, „természetes”) kultuszforma már a VIII-IX. században uralkodóvá lett a hinduista (és buddhista) tantrikus hagyományon belül. A nagy költők közül Dzsajadéva (XII. sz.), Csandídász és Vidjápati (XV. sz.) is magasztalták Krisna és Rádhá isteni szerelmét, Csaitanja (XV-XVI.) pedig még inkább kibontakoztatta az isteni és az emberi szerelem közti párhuzamot. Ezek voltak a vaisnava-szahadzsijá kultusz előzményei.

A szekta a házastársi szerelemnél többre becsülte a parakíjá-ratit („törvényesen máshoz tartozó asszony iránti szerelem”), mondván, hogy ezt az érzést nem befolyásolják a társadalmi konvenciók és a nyereségvágy, ennélfogva hasonlatosabb az isteni szerelemhez. Rádhát - más vaisnava szektáktól eltérően - épp ezért nem próbálták Krisna feleségeként feltüntetni. A többi vallási csoport rosszallása miatt igyekeztek minél inkább titokba burkolni tevékenységüket és tanaik részleteit. A szekta mai lélekszáma ismeretlen.