Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SÍR (fenmu)
A temetési szertartás keretében megrendezett temetési menet a sírhelynél ér véget, amelyben elhelyezik a koporsót. Az ősök kultuszának fontos eleme volt az ősök sírjának ápolása. Valamennyi nemzetség, család kötelességének tartotta, hogy rendelkezzen olyan földterülettel, ahova halott őseit temetheti. Ezért Kínában a sírhely gondja jóval nagyobb volt, mint más országokban. Bonyolult, nehéz dolog volt kiválasztani a megfelelő helyet. Általában a magaslatokat illetve a dombok lejtőjét részesítették előnyben, amikor a nemzetség sírboltját berendezték. Az alapok lerakása előtt mindig megtanácskozták a dolgot egy szakavatott földjóssal (földjóslás). Számba vettek minden lehetséges kedvező és kedvezőtlen körülményt, előjelet. Előnyben részesítették pl., ha a sírhelyül kiválasztott domb alakja, mondjuk egy tigrisre emlékeztetett. A sírterület olyan földtulajdonnak számított, amit semmilyen körülmények között nem lehetett eladni, vagy elzálogosítani. A sírok külseje, formája, mérete stb. függött az adott család vagy nemzetség anyagi helyzetétől, de mindig nagyon szépen gondozták a sírhelyet. A feleség sírját a férje jobb oldalán kellett megásni, a gyermekeket pedig néha a családi sírbolton vagy a családi temetőn kívül temették el. Úgy tartották, hogy a sírban nyugszik a halott teste és lelkei (lélek) közül az egyik. Ennek a léleknek évente kétszer-háromszor az egész család jelenlétében szertartást és áldozatot mutattak be. Ez az ünnep, bizonyos formáiban a mai napig megmaradt. A 3. holdhónap 15. napján tartják az ún. "Verőfény Ünnep"-et (Jing Ming Jie), amely nagyjából az európai halottak napjának felel meg. Ilyenkor történik a sírok letakarítása, a "sírok lesöprése" (saomu). Ezt a szertartást hagyományosan a szelleműző hatású fűzfa-seprűvel végezték. Az ősöknek bemutatott áldozat során pedig áldozati papír- pénzeket égettek a síron. A sírokat, sírhelyeket előszeretettel ültették körbe kellemes árnyékot biztosító fákkal.