Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Shotokan karate


1922 májusában a Japán Nevelésügyi Minisztérium az atlétika népszerűsítésére bemutatót szervezett. Úgy gondolták, a rendezvény sikerét fokozzák azzal, ha valami különleges látványosságot is beiktatnak a műsorba. Így került sor Gichin Funakoshi okinawai karatemester meghívására.
Funakoshi apró termetű, 155 cm magas ember volt, aki az Okinawai Harci Szövetség, a Shobukai titkáraként működött, és amikor a meghívást elfogadta, már 51 éves volt. A Shuri-te mellett ismerte a Goju, Shito és Uechi ryukat is. Mesterei Yatsututsune Itosu és Matsumura voltak.
A meghivás egy hétre szólt, és amikor Funakoshi a japán partok felé hajózott, még nem sejthette, hogy szülőföldjét már sohasem fogja viszont látni. Nagy reményekkel kelt útnak, és közben verset írt: "Ki fogja éltetni, továbbfejleszteni a karate igazi lényegét, talán én lettem kiválasztva erre, ha így van, az istenek előtt esküszöm, hogy elindítom a karate nagy megújulását."
A bemutató után Jigaro Kano, a dzsudó megalapitója marasztalta, ne utazzon vissza, hanem kezdjen Japánban tanítani. Így Funakoshi bemutatókat tartott a Kodokánon (Dzsúdó Főiskola) és a Budokaion (Harci Művészeti Kollégium), de nagyon szegényesen élt, és a megélhetéséhez szükséges pénzt betűrajzolással teremtette elő.
1924-ben a Keio Egyetemen megszervezte az első Karate Klubot, és 1927-ben már három iskolában tanitott.
1925-ben Yoshitaka nevű fiatal, önálló, ötszőnyeges dojót (gyakorlóterem) nyitottak, amit Shotokan-nak neveztek. Három könyvet is írt, de a legfontosabb az 1939-ben megjelent Karate-do instrukciók.
A második világháború után 1948-ig Japánban minden harci művészettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt. A tilalom feloldása után Funakoshi, bár közeledett a 80. életéve felé, ismét elkezdett tanítani. A karatéról vallott nézete eltért sok későbbi követőjétől. Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevelése, amit gyakorlatok, főként formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával lehet elérni. A versenyszerű küzdelmet ellenezte, mert ezzel szerinte a karate lényege vész el.
A gyakorlatok egyre elmélyültebb végrehajtása, ahol a test már feltétel nélkül engedelmeskedik a pszichikum parancsainak, más feladat, mint a versenyeken pontok után törekedni. Egyébként, "ha egyszer tökéletesen elsajátitottad a formagyakorlatot, akkor alkalmazni tudod a küzdelemben is." De nem a küzdelem a fontos, inkább "törekedj a jellem tökéletesitésére, légy hűséges, igyekvő, ismerd el a másikat, őrizkedj az erőszakos cselekményektől."
Funakoshi az akkori mestereknél nagyobb intelligenciával szavakba tudta foglalni a karate elméletét, és olyan rendszert dolgozott ki, ami mások által is érthető és követhető. Nem hitt a látványos technikákban, az öv feletti rugásokban, ezért rendszere ilyeneket nem is tartalmazott. Az Okinawáról hozott formagyakorlatokat leegyszerűsítette, de technikai elemekkel változatosabbá tette. Sokszor a formagyakorlatok nevét is a jellemzőbbre változtatta. Ő maga keményen edzett, testét tölgyfa botokkal ütötte, hogy ellenállóbbá tegye.
1949-ben híres tanítványával Masatoshi Nakayamával megszervezte a Japán Karate Szövetséget. 1951-ben Funakoshi ellenvéleménye dacára bevezették a szabad küzdelmet, és 1657-ben létrejött az első hivatalos verseny. Ebben az évben halt meg Funakoshi is. A Shotokan hagyományait legszélesebb körben fő tanitványa, Nakayama terjesztette tovább.
Munkásságát a szövetség létrehozása, a versenyszabályok kidolgozása, az első verseny megszervezése és mintegy 20 könyv fémjelzi. Az igazi karate lényegét mestere szellemében fogalmazta meg: "A sport a versenyzőket gyorsan fejleszti. Keményen gyakorolják a fizikai technikákat amíg fiatalok és versenyeznek. Az évek múlásásval azonban a test hanyatlik, és már nem lehet megfelelő a versenyhez. A szűk cél felé elérik a csúcsot, majd gyorsan hanyatlani kezdenek. A karate-do célja nem ilyen szűk, mint a győzelem. A lépcsőn való felfelé haladáshoz lehetne hasonlítani. Amikor a tudat és a test együtt fejlődik, akkor a tanítvány egyre feljebb kerül. Még ha a test hanyatlik is, a személyiség tovább fejleszthető. Ez a folyamat halálig tart, hiszen senki sem tökéletes." A Shotokan irányzat, mivel öreg, fiatal, férfi és nő számára gyakorolható, az egész világon népszerű lett.