Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Shotokan karate


1922 májusában a Japán Nevelésügyi Minisztérium az atlétika népszerűsítésére bemutatót szervezett. Úgy gondolták, a rendezvény sikerét fokozzák azzal, ha valami különleges látványosságot is beiktatnak a műsorba. Így került sor Gichin Funakoshi okinawai karatemester meghívására.
Funakoshi apró termetű, 155 cm magas ember volt, aki az Okinawai Harci Szövetség, a Shobukai titkáraként működött, és amikor a meghívást elfogadta, már 51 éves volt. A Shuri-te mellett ismerte a Goju, Shito és Uechi ryukat is. Mesterei Yatsututsune Itosu és Matsumura voltak.
A meghivás egy hétre szólt, és amikor Funakoshi a japán partok felé hajózott, még nem sejthette, hogy szülőföldjét már sohasem fogja viszont látni. Nagy reményekkel kelt útnak, és közben verset írt: "Ki fogja éltetni, továbbfejleszteni a karate igazi lényegét, talán én lettem kiválasztva erre, ha így van, az istenek előtt esküszöm, hogy elindítom a karate nagy megújulását."
A bemutató után Jigaro Kano, a dzsudó megalapitója marasztalta, ne utazzon vissza, hanem kezdjen Japánban tanítani. Így Funakoshi bemutatókat tartott a Kodokánon (Dzsúdó Főiskola) és a Budokaion (Harci Művészeti Kollégium), de nagyon szegényesen élt, és a megélhetéséhez szükséges pénzt betűrajzolással teremtette elő.
1924-ben a Keio Egyetemen megszervezte az első Karate Klubot, és 1927-ben már három iskolában tanitott.
1925-ben Yoshitaka nevű fiatal, önálló, ötszőnyeges dojót (gyakorlóterem) nyitottak, amit Shotokan-nak neveztek. Három könyvet is írt, de a legfontosabb az 1939-ben megjelent Karate-do instrukciók.
A második világháború után 1948-ig Japánban minden harci művészettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt. A tilalom feloldása után Funakoshi, bár közeledett a 80. életéve felé, ismét elkezdett tanítani. A karatéról vallott nézete eltért sok későbbi követőjétől. Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevelése, amit gyakorlatok, főként formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával lehet elérni. A versenyszerű küzdelmet ellenezte, mert ezzel szerinte a karate lényege vész el.
A gyakorlatok egyre elmélyültebb végrehajtása, ahol a test már feltétel nélkül engedelmeskedik a pszichikum parancsainak, más feladat, mint a versenyeken pontok után törekedni. Egyébként, "ha egyszer tökéletesen elsajátitottad a formagyakorlatot, akkor alkalmazni tudod a küzdelemben is." De nem a küzdelem a fontos, inkább "törekedj a jellem tökéletesitésére, légy hűséges, igyekvő, ismerd el a másikat, őrizkedj az erőszakos cselekményektől."
Funakoshi az akkori mestereknél nagyobb intelligenciával szavakba tudta foglalni a karate elméletét, és olyan rendszert dolgozott ki, ami mások által is érthető és követhető. Nem hitt a látványos technikákban, az öv feletti rugásokban, ezért rendszere ilyeneket nem is tartalmazott. Az Okinawáról hozott formagyakorlatokat leegyszerűsítette, de technikai elemekkel változatosabbá tette. Sokszor a formagyakorlatok nevét is a jellemzőbbre változtatta. Ő maga keményen edzett, testét tölgyfa botokkal ütötte, hogy ellenállóbbá tegye.
1949-ben híres tanítványával Masatoshi Nakayamával megszervezte a Japán Karate Szövetséget. 1951-ben Funakoshi ellenvéleménye dacára bevezették a szabad küzdelmet, és 1657-ben létrejött az első hivatalos verseny. Ebben az évben halt meg Funakoshi is. A Shotokan hagyományait legszélesebb körben fő tanitványa, Nakayama terjesztette tovább.
Munkásságát a szövetség létrehozása, a versenyszabályok kidolgozása, az első verseny megszervezése és mintegy 20 könyv fémjelzi. Az igazi karate lényegét mestere szellemében fogalmazta meg: "A sport a versenyzőket gyorsan fejleszti. Keményen gyakorolják a fizikai technikákat amíg fiatalok és versenyeznek. Az évek múlásásval azonban a test hanyatlik, és már nem lehet megfelelő a versenyhez. A szűk cél felé elérik a csúcsot, majd gyorsan hanyatlani kezdenek. A karate-do célja nem ilyen szűk, mint a győzelem. A lépcsőn való felfelé haladáshoz lehetne hasonlítani. Amikor a tudat és a test együtt fejlődik, akkor a tanítvány egyre feljebb kerül. Még ha a test hanyatlik is, a személyiség tovább fejleszthető. Ez a folyamat halálig tart, hiszen senki sem tökéletes." A Shotokan irányzat, mivel öreg, fiatal, férfi és nő számára gyakorolható, az egész világon népszerű lett.