Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

shôji

a japán építészetben kétszárnyú, oldalra csúsztatva nyitható, rácsszerű lécvázból és erre feszített vastag, fehér, áttetsző papírból készült ajtó és ablak, amely zárt helyzetben finoman szűrt fényt bocsát a helyiségbe; a Kamakura-korszakban (1192-1333) kialakult shoin-zukuri (lakóház-építési stílus) jellegzetes eleme. Nyáron gyakran leszerelik a shôjikat, megnyitva a házat a külvilág felé, ami a magas páratartalom miatt kedvelt megoldás Japánban.