Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Shinran
eredeti nevén MATSUWAKA-MARU, más néven HAN'EN, SHAKKUU, ZENSHIN vagy GUTOKU SHINRAN, posztumusz nevén KENSHIN DAISHI (szül. 1173. Kyôto mellett, Japán - megh. 1263. jan. 9. Kyôto), buddhista filozófus és vallási reformer; arra törekedett, hogy ne csak a megvilágosodott kevesek részesülhessenek az üdvösségben, hanem a tömegek is, ezért 1224-ben megalapította a jôdo shinshuu („valódi tiszta föld”) elnevezésű szektát, amely az újkori Japán legnagyobb buddhista iskolája lett.
A korán elárvult Shinran kilencéves korában belépett a tendai szerzetesi rendbe, ahol mesterétől, Jientől 1182-ben a Han'en nevet kapta. Húsz évet töltött a buddhizmus tanulmányozásával a Hiei-hegyen, a híres buddhista szerzetes, Saichô által alapított kolostorban.
A legszigorúbb aszketizmus árán sem sikerült bizonyosságot találnia az üdvözülésre. Ekkor száz napra elhagyta a Hiei-hegyet, hogy a kyôtói Rokkaku-dôban (Hatszögletű-templom) keresse tovább az üdvözülés felé vezető utat. Itt találkozott a jôdo („tiszta föld”) szektát megalapító buddhista szenttel. Shinran 29 éves korában felhagyott az aszketizmus gyakorlásával, és Hônen Senchaku-shuu (Eredeti fogadalom) c. főművében keresett menedéket. Négy év múlva engedélyt kapott ennek lemásolására, és elkészítette Hônen egy képmását is. Shinran számára a Senchaku-shuu az ihlet fontos forrása lett, hiszen ennek másolatait csak néhányan kapták meg a legközelebbi tanítványok közül.
Hônen mellett végzett tanulmányainak 1207-ben a nembutsu (a Buddha nevének említésére összpontosító) mozgalmat betiltó kormányrendelet vetett véget. Az elnyomás székhelye a narai Kôfuku-ji, valamint a Hiei-hegyen álló Enryaku-ji-kolostor volt. Hônent Tosa tartományba, Shinrant Echigo tartományba száműzték, két nembutsu-tanítót pedig lefejeztek. Echigóban Shinran szakított a buddhizmus papi cölibátust hirdető parancsával, és megnősült.
Shinranról írott életrajzában (1295) Kakunyo megemlíti, hogy a filozófus a térítés és a tanítás szándékával Kantôba költözött, ahol 1212-től 1235-ig működött. Ez idő alatt állította össze a Kyôgyôshinshô (Tanítás, tett, hit, tudás) c., hatkötetes gyűjteményét, papként szolgálva pedig odaadó híveket hagyva maga után elvetette a magvait annak, ami később az egyházi intézményrendszer kiépítésekor érlelte be gyümölcsét.
Húsz év elteltével Kantôból Kyôtóba költözött, ahol hittársai Hônen halála után kíméletlen elnyomás alatt szenvedtek. 1256-ban ki kellett tagadnia legidősebb fiát, Zenrant, aki a hit eretnek értelmezésével próbálta irányítani a közösséget. Shinran hosszú életének ez volt a legtragikusabb mozzanata. Depressziója és megélhetési gondjai ellenére is több értelmező művet írt, hogy tanításait eljuttassa a tömegekhez is. Fontosabb művei közül említést érdemel a Jôdo wasan, a Kôsô wasan és a Shôzômatsu wasan, buddhista versek és énekek (wasan) háromkötetes gyűjteménye, melynek darabjait később Rennyo főpap Sanjô wasan: Jinen hôni shô (Értekezés a Dolgok Végső Igazságáról) c. művébe is felvett, valamint a Yuishinshô mon'i (Jegyzetek az egyedüli hit alapjairól).
Shinran 1263 januárjában békésen halt meg Kyôtóban, ahol kilencven évvel korábban született. A hit általi megigazulásról és főként a minden hívő lelki papságáról szóló tanításai olyan demokratikus következtetéseket hordoztak, amelyeket a tömegek később a társadalmi és a vallási reformok szolgálatába állíthattak.
Angolul: The Collected Works of Shinran
