Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

seprű
(kínaiul: sao)

A seprű a bölcsesség és éléslátás jelképe lehet. Régen úgy tartották, hogy a seprűt sohasem szabad haldokló szobájában hagyni, mert az illető elkerülhetetlenül hosszú hajú kísértetté fog változni halála után. Nem szabad sepregetni az éppen játékban lévők háta mögött, mert így szerencséjüket kiseperik az ablakon. Képeken olykor megjelenik Saoqing niang-niang istennő, a "mindent tisztára seprő nő". A kezében seprűt tartó istennőről azt tartják, hogy az égről elseperi az esőt és a fellegeket, hogy szép idő legyen. Különösen Újévkor tisztelegnek neki. A chan-buddhizmus alapítóinak szentjeiként tisztelt szerzeteseihez is kapcsolódik a seprű. Hanshan remete és költő volt a Taishan-hegy barlangjaiban lakott. Barátja Shide az egyik kolostor konyháján dolgozott, és az ételmaradékot félretette Hanshan számára. A képeken Hanshant általában szútratekerccsel a kezében ábrázolják, Shide pedig egy seprűt tart. A tekercs a buddhista elméletet, a seprű pedig a gyakorlatot szimbolizálja. A két örökké nevető, vidám figura kedvelt témája a kínai piktúrának, alakjuk összemosódik a Hehe ikrekével.

T. Zs.