Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
sejk
arabul SAJKH, tiszteletteljes arab megszólítás; pontos jelentése: tiszteletet parancsoló, ötven évnél idősebb ember. Már az iszlám előtti korban is használták, ma főként vallási rendek és főiskolák (pl. a kairói Al-Azhar Egyetem) vezetői, törzsi vezetők, ill. falvak, városnegyedek elöljárói használják. A cím megilleti még a tanult embereket, különösen az ulema (teológus) réteg tagjait, valamint - legyenek bármilyen fiatalok - mindazokat, akik emlékezetből tudják a Korán szövegét.
A sajkh al-dzsabal („a Hegyvidék Főnöke”) az asszasszin szekta vezetőjének közkeletű elnevezése volt, amelyet a keresztesek „a Hegy Öregje”-ként fordítottak félre. A legfontosabb titulus azonban a sajkh al-iszlám volt, amellyel a XI. századtól tiszteltek meg kiemelkedő teológusokat és misztikusokat, a XV. századra pedig így hívtak minden kiváló muftit (vallásjogtudóst). Az Oszmán Birodalomban I. Szulejmán szultán (ur. 1520-66) csakis Isztambul muftijának engedélyezte ezt a címet, aki a nagyvezírrel azonos rangban a teljes jogi, igazságszolgáltatási, vallási és oktatási intézményrendszer élén állt, és mivel joga volt kötelező érvényű fatvákat (iszlám vallásjogi véleményeket) kiadni, igen nagy hatalom összpontosult a kezében. 1924-ben (már a Török Köztársaság idején) megszüntették a tisztséget.
