Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

sejk

arabul SAJKH, tiszteletteljes arab megszólítás; pontos jelentése: tiszteletet parancsoló, ötven évnél idősebb ember. Már az iszlám előtti korban is használták, ma főként vallási rendek és főiskolák (pl. a kairói Al-Azhar Egyetem) vezetői, törzsi vezetők, ill. falvak, városnegyedek elöljárói használják. A cím megilleti még a tanult embereket, különösen az ulema (teológus) réteg tagjait, valamint - legyenek bármilyen fiatalok - mindazokat, akik emlékezetből tudják a Korán szövegét.

A sajkh al-dzsabal („a Hegyvidék Főnöke”) az asszasszin szekta vezetőjének közkeletű elnevezése volt, amelyet a keresztesek „a Hegy Öregje”-ként fordítottak félre. A legfontosabb titulus azonban a sajkh al-iszlám volt, amellyel a XI. századtól tiszteltek meg kiemelkedő teológusokat és misztikusokat, a XV. századra pedig így hívtak minden kiváló muftit (vallásjogtudóst). Az Oszmán Birodalomban I. Szulejmán szultán (ur. 1520-66) csakis Isztambul muftijának engedélyezte ezt a címet, aki a nagyvezírrel azonos rangban a teljes jogi, igazságszolgáltatási, vallási és oktatási intézményrendszer élén állt, és mivel joga volt kötelező érvényű fatvákat (iszlám vallásjogi véleményeket) kiadni, igen nagy hatalom összpontosult a kezében. 1924-ben (már a Török Köztársaság idején) megszüntették a tisztséget.