Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
SÁRKÁNYKIRÁLY
(longwang)
A sárkánykirály a vizek gazdája, a sárkányok feje a kínai mitológiában. A korai
szövegek szerint a sárkánykirály hatalmas termetével tűnt ki a többi sárkány
közül. Egyes vélemények szerint a sárkánykirály alakja a buddhizmus hatására
alakult ki (a buddhista szútrák kínaira fordításakor ugyanis a Nágarádzsa "kígyókirály"
szót longwang-ként fordították). A buddhista felfogás szerint nyolc sárkánykirály
létezik, az elterjedtebb taoista változat szerint azonban négy van belőlük,
a négy tengernek megfelelően. Ezek az egyes forrásokban különböző neveken szerepelnek,
de mindannyian Ao fivérei voltak. Idővel kialakultak a Kína négy fő folyójának
sárkánykirályáról alkotott képzetek is. A népmesékben és népi hiedelmekben Ao
Duang-ot, a Keleti-tenger sárkánykirályaként (Donghai Longwang) hitték mindközül
a leghatalmasabbnak. A késői néphitben a sárkánykirályt gyakran tekintik az
őselemek fejének, akinek alárendeltje a mennydörgés istene, Leigong, a villám
istennője Tianmu, a szél istene Fengbo és az eső istene Yushi. Még később a
sárkánykirály a Jádecsászár (Yudi) alárendeltjeként jelenik meg, aki ha ellátogat
ura palotájába, sűrű esőt hullat a földre. A késői folklórhagyományban a sárkánykirályt
általában öregemberként képzelték el, aki víz alatti kristálypalotájában lakik.
A sárkánykirály megszámlálhatatlan kincsek őrzője, saját tengeri hadsereggel
rendelkezik, amely teknősökből, tintahalakból, rákokból és más tengerlakó állatokból
áll, akiknek közös jellemzője, hogy képesek átváltozni. A művészetben a sárkánykirályt
gyakorta ábrázolják botra támaszkodó öregemberként, botjának díszgombja sárkányfejet
formáz. Az irodalomról sokszor esik szó fiairól, lányairól is. A sárkánykirály
kultusza igen elterjedt volt a régi Kínában, szinte minden városban, faluban
állítottak neki templomot, oltárt a folyók, patakok partján, a gázlóknál és
a kutaknál. Közbenjárását kérték a tengerészek, a halászok, a földművesek, de
még a vízhordók is. Aszály idején szobrát kivitték a templomból és a tűző napra
állították, áradáskor pedig végig vitték a földeken, hogy megmutassák neki mekkora
kárt okozott. Ha mindez nem segített a szobrot vízbe fojtották. A császárok
olykor címeket adományoztak a sárkánykirálynak, de olyan is volt, hogy bűnei
miatt rangjától megfosztották és messzi vidékekre számkivétésükről rendeletet
adtak ki.
