Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
saría
az
iszlám egyik alapvető vallási vezérelve, a muszlim időszámítás II. és III. századában
(Kr. u. VIII-IX. sz.) rendszerbe foglalt vallásjog.
Négy
alapelven (uszúl) nyugszik, ezek a következők:
1. A Korán.
2. A Próféta példája (szunna), amely a hagyományok (lásd hadísz) gyűjteményeiben őrződött meg.
3. A közösség konszenzusa (idzsmá); ez alighanem a legfontosabb tényező volt annak eldöntésében, hogy a Korán és a szunna útmutatásai valójában mit is jelentenek (vagyis a muszlim közösség hitelveinek és szokásrendjének kialakítása során). Ennek ellenére az idzsmá az iszlám vallás legkevésbé világosan kidolgozott vallási intézménye. Jellegét és következményeit sohasem elemezték még átfogó módon sem a középkori muszlim tudósok, sem a XX. századi kutatók.
Két fontos tényt mindenképpen figyelembe kell venni. Először is a középkori muszlimok szóhasználatában az idzsmá mindig a múltra vonatkozott, és nem az akkor élő, kortárs közösség egyetértését jelentette. A modern muszlim szóhasználatban azonban az idzsmá immár egyfajta demokratikus intézménnyé fejlődött, amely a hagyományos tekintélyek ellenében munkál. Másodsorban az idzsmá távolról sem az egységes szabályozás monolitikus eszközeként, sokkal inkább az iszlámon belüli eltérő hagyományok egymás mellett élésének alapelveként működik.4. A saría kialakításának negyedik elve analógiás érvelés (kijász) néven ismeretes, s ez az iszlám vallásban az értelmezés és továbbgondolás (idzstihád) valódi alapja. Ez teszi lehetővé az idzsmá állandó működését. A kijász eredeti formája az egyéni nézet vagy vélemény (raj) volt, ám ezt sok kiemelkedő, régi tekintély túl önkényesnek bélyegezte.
Négyféle tudományágat sorolnak a saría-tudományok közé. Ezek: a Próféta hagyománya (hadísz), a koránmagyarázat (tafszír), a teológia (kalám) és a jogtudomány (fikh). Az első kettő szolgáltatja a teológia és a jogtudomány alapanyagát. A négy nagy jogi iskolában (hanafíja, málikíja, sáfiíja és hanábila) - amelyek már igen korán, az iszlám első két évszázadában formát öltöttek - a jog és a teológia egységet alkotott, bár a teológia abban a korszakban csupán a hitelvek fölsorolását jelentette. A többi vallási rendszer fokozatos megismerése folytán a muszlim vallásjog és a hitelvek kutatása kettévált, s az előbbi, melynek alapjául elméletileg az utóbbi szolgált, nemcsak hogy önálló tudományággá vált, hanem egyenesen magának követelte a saría-tudomány nevet, s szorosan egybefonódott a saríával. Így a fikh szót, amely eredetileg a hit megértését jelentette, immár csak a jogtudományra alkalmazzák.
A saría abban különbözik alapvetően a nyugati jogfelfogástól, hogy elméletileg nem emberi alkotás, hanem az isteni kinyilatkoztatásban gyökerezik. A mai muszlim országok közül Szaúd-Arábiában számít az ország törvényének a saría - mind világi, mind vallási ügyekben -, a legtöbb muszlim ország nyugati mintákhoz igazított polgári törvénykönyve viszont elveti előírásait olyan esetekben, amikor ez elkerülhetetlennek látszik.
