Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SÁMÁN (wu és xi)
A sámánhit emlékei az őskortól kezdve a késői középkorig megtalálhatók Kína területén. A mágikus szertartások végrehajtása mindig külön varázslók és sámánok funkciója volt. A kínaiak egész történelmük során a túlvilági lények mágikus befolyásával kapcsolták össze minden reményüket, hogy lesz-e jó időjárás, kedvező időben eső vagy jólét. A varázslók és sámánok befolyása nagyon hosszú ideig fennmaradt, bár a történelem előrehaladtával egyre inkább teret engedetek más vallások képviselőinek, így pl. taoista, buddhista szerzeteseknek, akik jósoltak, jövendőt mondtak, kapcsolatot tartottak szellemekkel stb. A wu kifejezés kezdetben csak a női sámánt jelölte, a férfi sámánra a xi-t használták. Kezdetben túlnyomó többségben a nők végezték a sámáni teendőket, a férfiak csak a Han-kortól kezdve szorították ki őket. A középkorra a sámánok egyfajta varázslókká lettek, és tevékenységi körük és módja sokban összekeveredett a taoista szerzetesek mesterségével.