Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

saivizmus

az indiai Siva isten kultusza; a vaisnavizmus és a saktizmus mellett a modern hinduizmus harmadik alapvető formája. Egymástól erősen elkülönülő ágakra oszlik, ilyen például a filozofikus saiva-sziddhánta, a jellegzetes társadalmi nézeteket valló lingájat, különféle aszketikus rendek, mint a dasnámí szannjászinoké, továbbá létezik számtalan népi variáns.

A Siva-kultusz eredetét némely tudós az árják előtti falloszimádatig vezeti vissza. Ez nem tekinthető bizonyítottnak, az viszont nyilvánvaló, hogy a védikus Rudra isten („a Süvöltő”) olvadt össze Siva („a Jóságos”) alakjával, amely az upanisadok kora után alakult ki. A Svétásvatara Upanisad, amely Sivát a legnagyobb istenként magasztalja, valamikor a Kr. e. II. század és a Kr. u. II. század között, ill. a rendszeres vallási életet kialakító pásupata irányzat megjelenése után jöhetett létre.

A modern saiva gondolkodásnak is több iskolája van, ezek skálája a pluralisztikus realizmustól az abszolút monizmusig terjed, de van három közös alapelvük: pati, azaz Siva, az Úr; pasu, az egyéni lélek; és a pása, a kötelék, amely a lelket a földi léthez láncolja. A cél a köteléktől való megszabadulás és a sivatva (a Siva-természet) elérése. Az ide vezető módszerek a következők: csarjá (a vallási élet külső cselekedetei), krijá (az istenség benső szolgálata), jóga (meditáció), és dzsnyána (tudás vagy bölcsesség). A saivizmus, a hinduizmus más formáihoz hasonlóan, Délkelet-Ázsiában is elterjedt, mindenekelőtt Balin, Jáván, valamint Kambodzsa és Vietnam egyes részein.