Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Rumélia
törökül RUMELI, a korábbi Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álló terület a Balkán-félszigeten. A név jelentése - „a rómaiak földje” - nem Rómára, hanem Bizáncra, az egykori Keletrómai Birodalomra utal. A törökök a XIV. század közepén indították meg hódító hadjárataikat a Balkánon. A területet különböző kiterjedésű hűbérbirtokokra osztották, amelyeket a lovasság tisztjei igazgattak, de az iszlám hitre áttért helyi nemesek szintén részt kaptak a vezetésben. Rumélia közigazgatási szervezete gyakran változott egészen 1864-ig, amikor is az igazgatás egységeit vilajetnek (tartomány) minősítették, azokat pedig tovább osztották szandzsákokra (altartomány). Először a dunai vilajetet szervezték meg 1864-ben, majd a janinait (Ioánnina) és a szalonikit (Thesszaloníki, Görögország) 1867-ben. Az 1878-as berlini szerződés értelmében a dunai vilajetből alakult meg az oszmán fennhatóság alatt álló független Bulgária, Kelet-Ruméliából Dél-Bulgária autonóm tartománya lett Plovdiv (az ókori Philippopolisz) központtal, Nyugat-Ruméliát pedig felosztották Edirne, Thesszaloníki és Monastir (ma Bitola) il-re (tartomány). Bulgária 1885-ben bekebelezte Kelet-Ruméliát, az 1913-as bukaresti szerződés szerint pedig a monasztiri il Szerbiához, a thesszaloníki Görögországhoz került, és csak az edirnei maradt török kézen.
A XV. és XVI. század folyamán Rumélia elsősorban a devsirme (vagyis a keresztény fiúkkal megfizetett adó) utánpótlásában játszott szerepet; belőlük lettek a janicsárok, akik a török hadsereg és kormányzat legmagasabb posztjaira is felemelkedhettek. Rumélia egyúttal a vallási iskolákban (medresze) és a mecsetekben, így Üsküb (Szkopje), Prizren, Pristina, Bitola és Edirne városokban meghonosodott iszlám kultúrának is a központja volt. Az iszlám misztikus testvériségei sok követőre találtak Bulgáriában, Albániában, valamint Bosznia-Hercegovinában.
