Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
RIZS
(tao/mi)
A rizst már az újkőkor óta ismerték, de szélesebb körben csak a déli
hódításokkal terjedt el. A Zhou-korban már általános, fő gabonafélének számított
Kína déli vidékein. A rizs északon nem nagyon él meg, bár időről-időre megpróbálkoztak
művelésével, hozamban mégsem vetekedhet a helyi gabonafélékkel, melyek közül a
legjelentősebb a köles. A rizs sok fajtája közül említésre méltó a borkészítéshez
használt nuo. A leégetett erdők helyén termelt riszt "tűzi rizsnek"
hívták. A legjobb minőségűnek a mocsári rizst tartották, amely a csapadékos déli
völgyekben termett. Az alacsony sikértartalmú geng-rizst a Nagy Csatorna mellékén
ültették, és egy aromás változatát (xiang geng) Zhejiangból és Jiangsuból szállították
az udvarba. A xian nevű rizsfajtát már a 6-7. holdhónapban learatható volt. Korán
érő rizs a csampai (chan tao) is, melyet Fujian tartományon keresztül szállítottak
Vietnam területéről, és a 11. századtól kezdve terjedt el szélesebb körben. Konfuciuszról
azt olvashatjuk a Beszélgetések és mondások (Lun yu) című műben: "Sohasem
unta meg a jól tisztított rizst, a húst pedig apró szeletekre vágottan szerette".
A lábon álló rizst tao-nak a hántolt rizst mi-nek nevezik. A főtt rizs neve fan
vagy mifan. A főtt szemes rizs mellett rendszeresen főznek rizsnyákot (mi) és
rizslét (zhou), ami egyfajta hígabb mi. Az első rizst a legenda szerint az isteni
földműves, Shennong ültette. A rizs nem csak a mindennapok fő ételének számít,
de gyakorta az ősöknek, isteneknek felajánlott áldozati ételt is a rizs alkotja.
