Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kínai rizsszemes porcelán

Az 1600-as évek derekától Kínában lyuggatott falú porcelán edényeket kezdtek gyártani, amit "az ördög művének" (linglung) neveztek. Igen drága volt, Európában akkoriban aranyba, ezüstbe is foglalták.

A 19. század közepére már átlátszó mázzal töltötték ki a rizsszemnyi lyukakat, az eddigi dísztárgyak ettől alkalmassá váltak étkezésre, tálalásra.

Hogyan is készül a kínai rizsszemes porcelán? Először vékony falú edényeket formáznak. Amíg képlékeny és puha, rizsszemeket nyomnak át a falán különböző szögekben, ahogy a minta kívánja. Ha a rizsszemet a csúcsával előre tolják az anyagba, pötty, ha az oldalával, levélszerű minta képződik.

A tálat ezután száradni hagyják, majd kiégetik. A kemencében a hő hatására a rizsszemek elégnek, és lyukat hagynak az edény falában. A tálakat ezután mázzal vonják be, amely átlátszó, fehéres réteget képez a második kiégetés után. A máz kitölti a lyukakat is, ezért a kész edények a szokásos módon használhatók. A lyukak szürkés mélyedéseknek látszanak, de ha a tálat a fény felé tartjuk, előtűnik a jellegzetesen áttetsző minta.