Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ernest Renan
(1823, Tréguier – 1892, Paris): francia katolikus orientalista, vallástörténész és író, a 19. és 20. századi szabadgondolkodás szimbolikus alakja. Néhány évig a papi hivatásra készülve teológiai tanulmányokat folytatott, 1845-től pedig, a katolikus egyházból és hitből kiábrándulva a College de France diákjaként sémi filológiát és vallástörténetet tanult. Külföldi tanulmányutakat követően az 1840-es évek végén a Bibliotheque Nationale munkatársa lett és ettől kezdve bontakozott ki vallástörténészi és közírói működése. A személye körül 1863-ban megjelent híres-hirhedt Jézus-könyve miatt támadt konfliktusok és viták közepette 1870-ben lett a College de France professzora, 1879-től a Francia Akadémia tagja. R. legjelentősebb és legtöbbet bírált munkája Jézus életét tárgyaló könyve volt, amely a racionális bibliakritika és a romantikus pátosz ötvözeteként rajzolta meg a Názáreti portréját, akit elsősorban jámbor moralistaként mutatott be, istenségét és a rá vonatkozó teológiai hagyományt pedig lényegében elutasította. E művet a katolikus egyház a hite elleni durva támadásnak, historicista modernkedésnek minősítette, a korabeli ateista és antiklerikális mozgalmak pedig sokszor akarata ellenére is R. mögé sorakoztak. E mű folytatásaképpen dolgozta fel R. az ősegyház, a korai kereszténység egész históriáját, egyre inkább az írói fantáziára és egyre kisebb mértékben a források értékelésére hagyatkozva az anyag tárgyalása során. Kisebb jelentőségű, tudományosan mára teljesen elhibázottnak bizonyuló munkái között említést érdemel az averroizmusról készült korai könyve valamint a zsidó történelemről kidolgozott szintézise, amelyet ugyancsak önkényes forráskezelése különböztet meg a kortárs német történetkritikai bibliatudomány képviselőinek alkotásaitól. Idős korának művei azután végképpen a képzelgő szépíró diadalát bizonyítják a tudós felett; erre a periódusra érlelődött ki sajátos, a sémi népek kulturális értéktelenségét hirdető rasszizmusa és sajátos, az elegáns olvasmányosság oltárán a tudományos tényeket feláldozó eklekticizmusa, amely révén helye inkább jelölhető ki a francia irodalom- és ideológiatörténetben, mint a vallástudományok világában.
Fő művei: Averroes et l'Averroisme, Paris: 1852.; Vie de Jésus, Paris: 1863.; Les Apotres, Paris: 1866.; Saint Paul, Paris: 1869.; L'Antéchrist, Paris: 1873.; Les Evangiles, Paris: 1877.; L'Église chrétienne, Paris: 1879.; Marc Auréle, Paris: 1882.; Histoire du peuple d'Israel, Paris: 1893.; Histoire des langues sémitiques, Paris: 1855.; Études d'histoire releigieuse, Paris: 1857.; Nouvelles études d'histoire religieuse, Paris: 1884.; Oeuvres complétes 1-10., Paris: 1947-61. Magyarul: A kereszténység eredetének története 1-7., Budapest: 1928.; Jézus élete, Budapest: 1991. Irodalom: J. Pommier: E. R. d'aprés les documents, Paris: 1923.; H. Psichari: Renan d'aprés lui-meme, Paris: 1937.; A. Cresson: E. R. Sa vie, son oeuvre, Paris: 1949.; H. W. Wardmann: E. R. A Critical biography, London: 1964.; A vallástörténet klasszikusai.Szöveggyűjtemény (Szerk.: Simon R.), Budapest: 2003.
