Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ernest Renan

(1823, Tréguier – 1892, Paris): francia katolikus orientalista, vallástörténész és író, a 19. és 20. századi szabadgondolkodás szimbolikus alakja. Néhány évig a papi hivatásra készülve teológiai tanulmányokat folytatott, 1845-től pedig, a katolikus egyházból és hitből kiábrándulva a College de France diákjaként sémi filológiát és vallástörténetet tanult. Külföldi tanulmányutakat követően az 1840-es évek végén a Bibliotheque Nationale munkatársa lett és ettől kezdve bontakozott ki vallástörténészi és közírói működése. A személye körül 1863-ban megjelent híres-hirhedt Jézus-könyve miatt támadt konfliktusok és viták közepette 1870-ben lett a College de France professzora, 1879-től a Francia Akadémia tagja. R. legjelentősebb és legtöbbet bírált munkája Jézus életét tárgyaló könyve volt, amely a racionális bibliakritika és a romantikus pátosz ötvözeteként rajzolta meg a Názáreti portréját, akit elsősorban jámbor moralistaként mutatott be, istenségét és a rá vonatkozó teológiai hagyományt pedig lényegében elutasította. E művet a katolikus egyház a hite elleni durva támadásnak, historicista modernkedésnek minősítette, a korabeli ateista és antiklerikális mozgalmak pedig sokszor akarata ellenére is R. mögé sorakoztak. E mű folytatásaképpen dolgozta fel R. az ősegyház, a korai kereszténység egész históriáját, egyre inkább az írói fantáziára és egyre kisebb mértékben a források értékelésére hagyatkozva az anyag tárgyalása során. Kisebb jelentőségű, tudományosan mára teljesen elhibázottnak bizonyuló munkái között említést érdemel az averroizmusról készült korai könyve valamint a zsidó történelemről kidolgozott szintézise, amelyet ugyancsak önkényes forráskezelése különböztet meg a kortárs német történetkritikai bibliatudomány képviselőinek alkotásaitól. Idős korának művei azután végképpen a képzelgő szépíró diadalát bizonyítják a tudós felett; erre a periódusra érlelődött ki sajátos, a sémi népek kulturális értéktelenségét hirdető rasszizmusa és sajátos, az elegáns olvasmányosság oltárán a tudományos tényeket feláldozó eklekticizmusa, amely révén helye inkább jelölhető ki a francia irodalom- és ideológiatörténetben, mint a vallástudományok világában.

Fő művei: Averroes et l'Averroisme, Paris: 1852.; Vie de Jésus, Paris: 1863.; Les Apotres, Paris: 1866.; Saint Paul, Paris: 1869.; L'Antéchrist, Paris: 1873.; Les Evangiles, Paris: 1877.; L'Église chrétienne, Paris: 1879.; Marc Auréle, Paris: 1882.; Histoire du peuple d'Israel, Paris: 1893.; Histoire des langues sémitiques, Paris: 1855.; Études d'histoire releigieuse, Paris: 1857.; Nouvelles études d'histoire religieuse, Paris: 1884.; Oeuvres complétes 1-10., Paris: 1947-61. Magyarul: A kereszténység eredetének története 1-7., Budapest: 1928.; Jézus élete, Budapest: 1991. Irodalom: J. Pommier: E. R. d'aprés les documents, Paris: 1923.; H. Psichari: Renan d'aprés lui-meme, Paris: 1937.; A. Cresson: E. R. Sa vie, son oeuvre, Paris: 1949.; H. W. Wardmann: E. R. A Critical biography, London: 1964.; A vallástörténet klasszikusai.Szöveggyűjtemény (Szerk.: Simon R.), Budapest: 2003.