Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

rotáng
(kelet-indiai széknád)

angol: rattan
francia: rotin
maláj: rotan
német: Rattan, Peddigrohr

A rotáng (Calamus) a tüskés, liánszerű pálmák gyűjtőneve. Hosszúságuk elérheti a 20 métert is. Karcsú törzse kör keresztmetszetű, átmérője néhány millimétertől akár 20 centiméterig terjedhet. Teljes hosszuk mentén egyenlő vastagságúak és tömörek. A rotáng-pálmák leggyakrabban a trópusi Délkelet-Ázsiában honosak, azonban néhány nemzetségük megtalálható Nyugat-Afrikában is.

A rotáng többnyire vadon nő a dzsungelben, csak néhány helyen termesztik ültetvényeken. A kitermelés nehéz és nagy ügyességet igényel. Miután lehúzták a törzset a fa koronájáról, eltávolítják a tüskés burkoló hüvelyleveleket, és 3-5 méteres darabokra vágják. A 20-40 milliméteres rudakat kötegelés után a falvakba szállítják, ahol dízelolaj és kókuszolaj keverékében főzik 5-40 percig, ennek eredményeként a rudak világos, egyenletes színt kapnak. Következik a fűrészporral való tisztítás és az első osztályozás szín és átmérő szerint. Gúlákba rakva, szabad levegőn szárítják. Aztán újabb osztályozás és a szilárdsági próba következik.


A rudakat a bútorok teherviselő szerkezetéhez, a szemcsés külső réteget, a vesszőt, a belső magot és az egészen vékony törzseket a bútorfonatokhoz, szőnyegekhez, kosarakhoz használják. A fonáshoz használt anyagot csak vízben puhítják, majd szövőszéken készítik el a szőnyeget, vagy kézzel fonják meg. A székek, asztalok, különböző szekrények statikus elemeiként szolgáló vastag rudakat forró vízgőzzel kissé előgőzölik, vagy láng felett melegítik. Sablonok segítségével alakítják a kívánt formára. A kész rotáng-bútort vagy meghagyják eredeti színében, vagy fluórsavval fehérítik, vagy a megrendelt színűre pácolják.

A rotáng-bútorok Európában a XVII. századtól elterjedtek, gyakran a bécsi kávéházi székeknek nevezték. Előnyük, hogy igen könnyűek és rugalmasak. Környezetbarátnak is mondhatóak, hiszen gyártásukhoz nem kell fákat kivágni, nem ritkul az erdő.

http://www.lakberendezes.hu/magazin/mutat.php?id=324