Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Rámánudzsácsárja

Rámánudzsácsárja Kr. u. 1017-ben született egy Kancsipuramhoz közeli kis faluban. Ő alapította a Srí (a szerencse istennőjétől származtatott) tanítómesteri láncolatot, amely a négy fő vaisnava irányzat egyike. Ez a szampradája a visistadvaita-váda, a minősített monizmus filozófiáját hirdeti. Rámánudzsácsárja Mahápurnától, Jamunácsárja tanítványától kapott avatást. A "Jatirádzsa" szerzetesi nevet fogadta el, és életének későbbi részében Srírangamban élt, a Tirucsirappalli közelében lévő szigeten álló hatalmas templomban. Hetvennégy Srí-vaisnava központot alapított meg, és sok ezer embert, köztük számos királyt vett rá a lelki élet gyakorlására. Követői között a családosok mellett volt 700 szannyászi, 12 000 brahmacsári (cölibátusban élő tanuló) és 300 ketti ammai (a nők lemondott rendje). 120 éves korában, Kr. u. 1137-ben hagyta el testét Srírangamban. Rámánudzsa kasztra való tekintet nélkül mindenkit elfogadott tanítványának, aki komolyan lelki tudásra vágyott. Megerősítette azt a szentírások által is megfogalmazott tanítást, hogy egy vaisnava helyzete felülmúl minden társadalmi megfontolást.