Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ráma
az egyik legnépszerűbb hindu isten, a lovagiasság és az erény megtestesítője. A hindu hagyomány ugyan három különböző Rámát ismer (Parasuráma, Balaráma és Rámacsandra), az elnevezést leginkább a harmadikra alkalmazzák, aki egyszersmind Visnu isten hetedik megtestesülése (avatárája). Elképzelhető, hogy Ráma alakjának mintájául történelmi személy szolgált, talán egy törzsi hérosz, akit aztán istenként kezdtek imádni. Történetét mindkét nagy indiai eposz elmeséli, a Mahábhárata rövidebben, a Rámájana igen részletesen.
Rámára mint Visnu megtestesülésére már a keresztény időszámítás első évszázadaiból maradtak fenn utalások, de kultusza valószínűleg nem alakult ki a XI. századig, és az őt legfőbb istenként tisztelő szekták csupán a XIV-XV. században jöttek létre. Ráma népszerűségét nagyban növelték a szanszkrit eposzok népnyelven keletkezett változatai, elsősorban Tulszídász Rámcsaritmánasza (Ráma tetteinek szent tava).
Ekkoriban ment végbe Indiában a hindu vallási újjáéledés, a bhakti-kultuszok keletkezése, melyek imádatának két fő tárgya Ráma és Krisna (Visnu egy másik megtestesülése) volt. Míg azonban Krisna csínytevéseiről és szerelmeiről nevezetes, Ráma józan, bölcs és erényes. Sok temploma van Indiában, mellettük Ráma hőséges kísérőjének, Hanumán majomnak a szentélyével.
A Ráma-szobrok jobb kezében nyíl, bal kezében íj van. A legtöbb szentélyben nem egyedül látható, hanem feleségével, Szítával vagy kedvenc féltestvérével, Laksmanával, ill. Hanumánnal. Festményeken sötét a bőre (ez Visnura utal), és fejedelmi öltözéket visel, így a kirítamakuta nevő csúcsos süveget. Ráma kalandjait szívesen ábrázolták a XVII-XVIII. századi rádzsasztáni és pahári festők.
