Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A Chakri (vagy Chakkri >>>Csakkri) dinasztia Thaiföld 1782 óta uralkodó családja. A Chakri név a Phya Chakri címből ered, melyet Buddha Yodfa Chulalok (I. Rama) király még hadvezérként kapott Taksin hadseregében. Habár az x-edik Rama elnevezés Thaiföldön is használatos, valójában csak Vajiravudh (VI. Rama) nevezte magát hivatalosan Ramanak.

A Chakri dinasztia királyai:

Buddha Yodfa Chulalok (I. Rama), 1782-1809
Buddha Loetla Nabhalai (II. Rama), 1809-1824
Nangklao (III. Rama), 1824-1851
Mongkut (IV. Rama), 1851-1868
Chulalongkorn (V. Rama), 1868-1910
Vajiravudh (VI. Rama), 1910-1925
Prajadhipok (VII. Rama), 1925-1935
Ananda Mahidol (VIII. Rama), 1935-1946
Bhumibol Adulyadej (IX. Rama), 1946-napjainkig

 

I. Ráma

Ráma, I., más néven PHRAPHUTTHAJOTFA CSULALOK (szül. 1737. márc. 21. Ajutthaja, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1809. szept. 7. Bangkok), sziámi király 1782-től, a Thaiföldön ma is uralkodó Csakkri-dinasztia uralkodója.

Egy magas rangú udvaroncnak és félig kínai származású feleségének a fia volt. Ő is állami szolgálatba lépett, s az 1766-67-es burmai támadás idején Rat Buri tartomány főbírája volt. Miután Ajutthaja, az akkori sziámi főváros 1767-ben elesett, Ráma az új király, Takszin szolgálatába lépett, aki kinevezte az északi tartományok miniszterévé. Ő lett Takszin legsikeresebb hadvezére. A következő évtizedben a thai haderő az ő vezetésével verte vissza az újabb burmai támadásokat, majd terjesztette ki Sziám fennhatóságát Laoszra, Kambodzsára és Malájföld északi részére. 1782-ben lázadás tört ki a fővárosban; a minisztert visszahívták Kambodzsából, s április 6-án Phraphutthajotfa Csulalok néven elfoglalta Sziám trónját (az I. Ráma nevet csak utólag kapta VI. Ráma, más néven Vadzsiravudh királytól.)

Ő tette fővárosává Bangkokot Ajutthaja helyett, s mélyreható igazgatás-politikai reformokat hajtott végre. Sokat tett a buddhista szerzetesség megerősítéséért, 1788-ban például általános zsinatot hívott össze az ortodox buddhista szent iratok kodifikálására. 1805-ben megíratta Sziám első teljes törvénykönyvét. Átszervezte a közigazgatás rendszerét, s kiterjesztette Sziám katonai fennhatóságát Indokína nagy részére. Bőkezűen pártolta az irodalmat, lefordítatta thai nyelvre a Rámajana c. indiai eposzt, valamint számos művet kínai, mon, perzsa és japán nyelvről.

 

II. Ráma

Ráma, II., más néven PHRAPHUTTHALOETLA NAPHALAI (szül. 1768. febr. 24. Rat Buri, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1824. júl. 21. Bangkok), Sziám királya 1809-től, a Thaiföldön ma is uralkodó Csakkri-dinasztia 2. tagja; újra felvette a kapcsolatot a nyugati világgal. Tehetséges költő és drámaíró volt, megírta a thai népköltészet egy népszerű darabjának, az Inao c. műnek, valamint a Ramakien néhány epizódjának drámaváltozatát; táncos darabjai közül kiemelkedik a Szang Thong.

 

III. Ráma

Ráma, III., más néven PHRANANGKLAO (szül. 1788. márc. 31. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1851. ápr. 2. Bangkok), Sziám királya 1824-től; országa függetlenségét sikerült elismertetnie a Nyugattal.

II. Ráma legidősebb fia volt. Már fiatalon ő felelt a külkereskedelemért és a külkapcsolatokért, így apja halálakor, 1824-ben az államtanács őt jelölte a trónra, jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb, bár nem ágyastól, hanem királynétól született (vagyis az öröklési listán első helyen álló) öccsével, Mongkuttal szemben. Ráma, korábbi külügyi tapasztalatainak köszönhetően, 1826-ban ki tudott térni a brit Burney-követség követelései elől, s olyan szerződést kötött, amely megalapozta a Nyugattal folytatott rendszeres kereskedelmet, de nem engedett Sziám függetlenségéből.

Az 1830-as és 1840-es években főként Laosszal és Kambodzsával volt elfoglalva, és sikerült megakadályoznia, hogy az utóbbi vietnami fennhatóság alá kerüljön. Mindvégig tudatában volt, hogy a trónra öccse is igényt tart, ezért nem nevezte meg örökösét, de halála után, amikor Sziám ismét rákényszerült a konfrontációra a Nyugattal, Mongkut lett az utóda.

 

Mongkut (IV. Ráma)

más néven PHRACSOMKLAO, posztumusz nevén IV. RÁMA (szül. 1804. okt. 18. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1868. okt. 15. Bangkok), sziámi király (ur. 1851-68); megnyitotta országát a nyugati hatások előtt, reformokat kezdeményezett a modernizáció érdekében.

II. Ráma király 43. gyermekeként látta meg a napvilágot, de a királyné elsőszülött fiaként őt jelölték ki trónörökösnek. Ám apja 1824-ben bekövetkezett halála idején Mongkut mindössze húszéves volt, így inkább idősebb és tapasztaltabb féltestvérét, Phranangklao királyt (III. Rámát) választották Sziám uralkodójának. Mongkut eldöntötte, hogy távol marad a politikától, buddhista szerzetes lett. Néhány év elteltével találkozott egy különösen jámbor szerzetessel, akinek hatására a korai buddhizmus tanításai és szigorúbb életszabályai felé fordult. Kiváló tudóssá képezte magát, majd©. egy bangkoki kolostor elöljárója lett, és kolostorát a szellemi párbeszéd központjává tette: a falak között gyakran megfordultak amerikai és francia keresztény misszionáriusok, a szerzetesek a nyugati nyelveket és tudományokat tanulmányozták. Mongkutnak módja nyílt arra is, hogy bejárja az országot - ezt egyetlen elődje sem tette meg. A nevéhez főződő buddhista reformirányzat fokozatosan új iskolává, a thammayut renddé nőtte ki magát, és máig ez a thai buddhizmus vezető szellemi csoportosulása. Az 1840-es években sok barátot szerzett a hozzá hasonlóan a nyugati kultúra iránt érdeklődő, befolyásos hercegek és más arisztokraták között. Ezek az emberek meg voltak győződve arról, hogy az országnak igazodnia kell a Nyugathoz, és döntő szerepet játszottak abban, hogy Mongkut került a trónra III. Ráma 1851-ben bekövetkezett halála után. A csoport vezetője, Somdet Chao Phraya Si Suriyawong lett Mongkut miniszterelnöke, s a továbbiakban együtt folytattak sikeres külpolitikát: 1855-ben Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, majd más hatalmakkal is sikeres szerződést kötöttek. Ezzel megnyitották Sziámot a nyugati kereskedelem előtt. A thai koncessziók révén Mongkut még egy emberöltőre megvédte Sziámot a nyugati imperialista nyomástól, és az országban gyors gazdasági fellendülés következett be. Igaz, ennek az volt az ára, hogy bizonyos területen kívüli jogokat kell adniuk a külföldieknek, mérsékelniük az adókat és a vámokat. Hogy egyenrangúnak ismerjék el a világ többi uralkodójával, Mongkut levelezést folytatott sok államfővel, felajánlotta például James Buchanan elnöknek, hogy elefántokat küld az Egyesült Államokba, az ország fejlődését elősegítendő. Ügyes külpolitikájával, Franciaországot és Nagy-Britanniát egymás ellen kijátszva, sikerült megőriznie Sziám függetlenségét. Toleranciája és nyitottsága sokkal hasznosabbnak bizonyult az imperializmus ellenében, mint némely szomszédos ország uralkodójának idegengyőlölete és elszigetelődési politikája. Uralkodása idején nem tudta véghez vinni az alapvető belső reformokat országában, de igyekezett liberális nevelést adni fiainak, s így a következő nemzedék megkezdhette Sziám modernizálását.

 

Chulalongkorn (V. Ráma)

más néven PHRACHUNLACHOMKLAO, posztumusz nevén V. RAMA (szül. 1853. szept. 20. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1910. okt. 23. Bangkok), Sziám királya; uralkodása alatt az ország megmenekült a gyarmatosítástól, és messzemenő reformokba kezdett.

Chulalongkorn Mongkut király kilencedik fia, mivel azonban az első, akinek anyja királyné volt, őt ismerték el trónörökösnek. Mindössze 15 éves volt, amikor apja 1868 októberében meghalt. Chulalongkorn követte a trónon, mellette Somdet Chao Phraya Si Suriyawong©. (lásd ott) volt a régens. A következő öt évben felkészítették arra, hogy el tudja látni uralkodói kötelességeit: tanulmányozta az udvari életet, ezenkívül utazásokat tett Brit Malájföldre és Holland Kelet-Indiába 1871-ben, Malájföldre, Burmába (Myanmar) és Indiába 1871-72-ben.

1873 novemberében megkoronázták. A fiatal király ezután nagyra törő reformok egész sorát iktatta törvénybe. A rabszolgaság eltörlésével kezdte, majd az igazságszolgáltatási és pénzügyi intézményrendszer javításával, valamint kinevezett törvényhozó tanácsok beiktatásával folytatta. Elkötelezte magát a nyugati mintájú reformok végrehajtására, amelyeket létfontosságúnak tartott Sziám fennmaradása szempontjából. Ezzel maga ellen hangolta a konzervatív udvari klikkeket. 1875 elején a feszültség politikai válságba torkollott. Az idősebb nemzedék elvetette törekvéseit, és a király a következő tíz évben nem vezetett be további reformokat. Lassanként azonban kiépítette a tehetséges, megbízható tisztviselői kart, amellyel az 1880-as évek közepétől megkezdte Sziám elavult közigazgatásának teljes átalakítását. Ezeket a lépéseket 1892-ben betetőzte nyugati mintára szervezett 12 minisztérium létrehozása. A minisztériumok bizonyos tevékenységi körökért voltak felelősek, mint például a tartományi közigazgatás, a honvédelem, a külügyek, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a közmunkák. A király így erőteljesen korlátozta a közigazgatási önkényt, és véget vetett a távoli tartományok önállóságának.

A törvény előtti egyenlőség, a kötelező elemi iskolai oktatás és az általános katonai összeírás bevezetésével lerakta a modern thai polgári társadalom alapjait.

A belső reformokat két alapvető okból hajtotta végre a király. Egyrészt hitt a helyességükben, másrészt pedig felismerte: meg kell mutatnia a gyarmatosító hatalmaknak, hogy Sziám „civilizált”, hiszen csak így lehet elkerülni a szomszédos országok sorsát, amelyek gyarmati uralom alá kerültek. A régi Sziám még így sem maradt fenn érintetlenül. A franciák 1892-ben kiprovokálták vele a háborút, és Sziámnak az 1907-ig Franciaországgal kötött szerződések értelmében le kellett mondania Laoszban és Nyugat-Kambodzsában szerzett jogairól. 1909-ben Sziám átengedte Nagy-Britanniának Kelantan, Trengganu, Kedah, valamint Perlis maláj államokat, és ez már némileg korlátozta a területenkívüliség rendszerét, amely csak két évtizeddel később szőnt meg. A Nyugattal fenntartott kapcsolataiban Chulalongkorn úgy teremtett egyensúlyt, hogy egymás ellen játszotta ki a gyarmatosító hatalmakat. Sziámot következetesen a többi nemzettel egyenrangúnak kívánta elismertetni. 1897-ben és 1907-ben Európába látogatott, és a nyugati uralkodók egyenrangú partnerként fogadták. Amikor Chulalongkorn 1910-ben meghalt, a thai történelem leghosszabb uralkodása ért véget. Fia, Vajiravudh modern, független királyságot kapott örökül.

 

Vadzsiravudh (VI. Ráma)

más írásmóddal VAJIRAVUDH, más néven PHRAMONGKUTKLAO vagy VI. RÁMA (szül. 1881. jan. 1. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1925. nov. 26. Bangkok), 1910-től 1925-ig Sziám királya; haladó reformjairól és termékeny írói munkásságáról nevezetes.

Az Oxfordi Egyetemen történettudományt és jogot tanult, Sandhurstben katonai kiképzést kapott, majd rövid ideig a brit hadseregben szolgált. Miután 1895-ben trónörökössé lépett elő, 1903-ban hazatért Sziámba, és 1910-ben követte apját, Chulalongkornt (Csulalongkorn) a trónon. Több társadalmi reformot is kezdeményezett, például törvényen kívül helyezte a többnejőséget, bevezette a Gergely-naptárt, és törvényben kötelezte alattvalóit, hogy legyen vezetéknevük.

1917-ben megalapította Sziám első egyetemét, a Chulalongkorn Egyetemet, 1921-ben pedig bevezette az ingyenes és kötelező általános iskolai oktatást. A játéktermek és ópiumbarlangok bezárására tett kísérletei azonban széles körő ellenállást váltottak ki.

Hosszú külföldi tanulmányai alatt elszakadt népének mindennapi életétől; mi több, a brit hagyományok fenntartás nélküli csodálata olyan értelmetlen lépésekre vezette, mint a „Vad Tigris” királyi hadtest létrehozása. A félkatonai alakulat a király közvetlen parancsnoksága alatt, a reguláris hadseregtől elkülönülten mőködött. A hadtesten belüli elégedetlenség és a Sziám lassú politikai fejlődése miatt érzett fiatalos türelmetlenség nyomán a hadsereg és a flotta fiatal tisztjei 1912-ben sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. A király nemcsak a konzervatívokat ábrándította ki és idegenítette el, akik szerint reformjaival és botrányos magánéletével aláásta a hagyományos társadalmi rendet, hanem a liberálisokat is, akiket felháborított, hogy elutasította az alkotmányozás gondolatát, és makacsul ragaszkodott az abszolút monarchiához.

Külpolitikai téren ugyanakkor komoly sikereket ért el. 1917-ben az antant oldalán belépett az I. világháborúba, majd csatlakozott a Népszövetséghez. Végül elérte, hogy újratárgyalják az egyenlőtlen szerződéseket, és a nyugatiak lemondjanak a Sziámban élvezett előjogaikról.

Magánéletében termékeny író és fordító volt; hazája irodalmában meghonosította a nyugati mőfajokat, elsősorban a dialóguson alapuló drámát. Több tucat álnevet használva mintegy 50 önálló színdarabot írt, több mint 100 angol és francia mővet ültetett át, és számos Shakespeare-mővet fordított le.

 

Pradzsadhipok (VII. Ráma)

más néven PHRAPOKKLAO vagy VII. RÁMA (szül. 1893. nov. 8. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1941. máj. 30. Cranleigh, Surrey, Anglia), Sziám utolsó teljhatalommal rendelkező uralkodója (1925-35); az uralkodása alatt lezajlott 1932-es forradalom eredményeképpen vezették be az országban az alkotmányos monarchiát.

Csulalongkorn király harminckettedik, legfiatalabb fiaként nem számított arra, hogy valaha is trónra kerül. Amikor Vadzsiravudh (VI. Ráma) király 1925-ben meghalt, Pradzsadhipok még egy éve sem volt a trón lehetséges várományosa, biztos örököse pedig mindössze két napja. Az angliai Etonben és a woolwichi Királyi Katonai Akadémián katonai pályára készült. Bár személyes meggyőződése szerint szükség lett volna a demokrácia irányába mutató politikai reformokra, mégis hagyta, hogy a királyi család idősebb tagjai visszatartsák. Tétlensége miatt tört ki 1932-ben a thai forradalom, amely vér nélkül vetett véget az abszolút monarchiának. Pradzsadhipok üdvözölte a lehetőséget, hogy alkotmányosan uralkodhat, a növekvő katonai hatalom azonban elutasította, ezért 1935. március 2-án lemondott. Számőzetésben halt meg Angliában.

 

Ananda Mahidol (VIII. Ráma)

más néven VIII. RAMA (szül. 1925. szept. 20. Heidelberg, Németország - megh. 1946. jún. 9. Bangkok), a sziámi Csakkri-dinasztia nyolcadik királya, akinek titokzatos halála az újkori thai történelem legbaljósabb eseményei közé tartozott.

Ananda 10 éves volt, és még iskolába járt Svájcban, amikor 1935-ben nagybátyja, Pradzsadhipok király örökébe lépett. A második világháború 1946-ig megakadályozta abban, hogy Thaiföldre visszatérve elláthassa alkotmányos funkcióit. Röviddel visszatérte után azonban, június 9-én kora reggel lőtt sebbel holtan találták az ágyában. Az esetet azóta sem sikerült teljesen felderíteni. A vele kapcsolatos viták hozzájárultak a polgári alkotmányos kormányzat meggyengüléséhez, és elősegítették a katonai kormányzás visszatértét Thaiföldön.

 

Bhumibol Adulyadej (IX. Ráma)

más néven PHUMIPHON ADUNLAYADET vagy IX. RÁMA (szül. 1927. dec. 5. Cambridge, Massachusetts, USA), a Thaiföldet 1782 óta kormányzó Csakkri-dinasztia kilencedik királya.

Bhumibol, Chulalongkorn király unokája akkor született, amikor apja, Mahidol, Songkhla hercege a Harvard Egyetemen tanult. Miután bátyját, az 1935 óta uralkodó Ananda Mahidolt 1946. jún. 9-én egy puskagolyóval a testében holtan találták, Bhumibol lépett a trónra. 1950 áprilisában feleségül vette Sirikit Kitiyakara hercegnőt, s 1950. május 5-én hivatalosan is megkoronázták.

Az 1932-es forradalom eredményeként a thaiföldi abszolút monarchia már Prajadhipok király uralkodása alatt megdőlt. Ennek következtében Bhumibol király csekély politikai hatalommal rendelkezett, bár az alkotmány alapján ő volt az államelnök és a fegyveres erők főparancsnoka. Legfőbb feladata az volt, hogy élő jelképként tükrözze a thai nemzet egységét. Az ötvenes évek végén hatalmon levő Sarit Thanarat kormány után a király igen tevékeny volt, gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt, s mérséklő szerepet játszott a szélsőséges politikai pártok között. Bhumibol kijelölt utóda a trónon egyetlen fia, Vajiralongkorn koronaherceg.