Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

rák
(kínaiul: xia)

A rák Kína azon vidékein, ahol előfordul, ízletes és gyakori csemegének számít. Fujianben a rákot démonűzésre használták. A taoista varázslók azon démonokat rettentették el a rákkal, amelyek az anya hasában fejlődő magzatot ragadnák el. Varázsszavakat mormoltak és papírból kivágott rákot égettek el. Régen hittek abban, hogy jáderák is létezik. Ennek hagyománya 1600 körülre nyúlik vissza, amikor állítólag egy idegen kereskedő, aki minden éjjel hajójára szállt és tizennégy naponta (telihold és újhold idején) egy jáderákot fogott hálójával. Sizhuan tartományban, ahol rákok nem igazán élnek, a jáderákról azt tartották, hogy dögvészt hozó démon. Shanxi és Henan tartományban szárított rákot vagy rákot ábrázoló képet akasztottak a lakóházak bejárata fölé, hogy így riasszák el az ártó démonokat, kísérteteket. A szárított rákról úgy tartják, hogy afrodiziákumnak is kiváló.