Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Qianlong (Csien-lung), 1711-1799

Chien-lung, pinyin átírással QIANLONG más néven HUNG-LI (szül. 1711. szept. 25. Kína - megh. 1799. febr. 7. Peking); a Mandzsu (Ching)-dinasztia 4., a kínai történelem egyik leghosszabb ideig uralkodó császára 1735-től 1796-ig; hadjáratok sorozatát vezetette a Kína északkeleti vidékeit fenyegető török népek és a mongolok ellen (1755-60). Birodalmát növelte az Új Tartomány - ma Hszincsiang - megalapításával, majd délen és keleten is megerősítette a kínai uralmat.

A Yung-cheng császár (ur. 1723-35) halálának előestéjén, 1735. október 7-én Hung-lit tették meg utódjának. Ez még nagyapja Kang-hsi császár (ur. 1661-1722) kívánsága volt, aki már Yung-cheng császárnak trónra lépése után nem sokkal őt jelölte ki titokban Yung-cheng utódjának. Azért titokban, mert Hung-li csak ötödszülött fia volt Yung-cheng császárnak (trónörökössé választásakor azonban már ő volt a legidősebb élő fiú). Bevezették az államügyekbe, és 1733-ban rangelső herceggé emelték. 1735. október 18-án, 24 éves korában (a kínai számítás szerint 25 évesen) lépett trónra.

Mértékletes és pontosan beosztott életet élt, de soha nem volt az élvezetek ellensége. Csodálta a természetet, és kedvelte az udvari színielőadásokat; újévkor pedig vándorárusok és mutatványosok előtt megnyitotta a palota utcáit, és örömmel barangolt a karneváli hangulatban.

Erős szálak főzték első feleségéhez, Hsiao-hsien császárnéhoz, akivel 1727-ben kötött házasságot, s aki 1730-ban megszülte azt a fiát, akit trónörökösnek szánt, de 1738-ban meghalt. Második feleségét, Ula Narát 1750-ben emelték császárnéi rangra. Kapcsolatuk nem lehetett zavartalan, 1765-ben Ula Nara vissza is vonult az udvari élettől egy kolostorba.

Chien-lungnak 17 fia és 10 lánya született ágyasaitól. A népi hagyomány szerint egyik ágyasához, Hsiang-feihez heves szenvedély fűzte a császárt. A jarkandi (Közép-Ázsia, ma Hszincsiang tartományban) herceg özvegyét 1759-ben a császári hadsereg ejtette foglyul. Chien-lung különleges figyelmével tüntette ki: kisebb mecsetet, gőzfürdőt, muszlim bazárt építtetett neki, hogy hazájára emlékeztesse. Hsiang-fei azonban a legenda szerint visszautasította a császár közeledését, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli, ha mégis próbálkozik. Két évvel később, a császár távollétét kihasználva, az anyacsászárnő megparancsolta Hsiang-feinek, hogy kövessen el öngyilkosságot.

A XVIII. század folyamán a művelhető földterületek nagyarányú bővülése, a gyorsan növekvő népesség és a jól működő közigazgatás révén a Ching-dinasztia ereje csúcspontjára jutott. Chien-lung uralkodásának idején volt a legnagyobb a Kínai Birodalom területe. Északkeleten sorozatos hadjárataival (1755-60) nagy győzelmeket aratott. A lázadó török népek és a mongolok ellen vezetett hadjáratok elhárították a Kínai Birodalmat folytonosan fenyegető támadás veszélyét. E folyamat az Új Tartomány létrehozásával zárult le, és 1 600 000 km2-rel növelte a birodalom területét.

A déli hadjáratok kevésbé voltak sikeresek, de megerősítették Kína fennhatóságát. Tibet fővárosában, Lhászában könnyen letörték a Kína-ellenes lázadást (1752), és Chien-lung császár azzal erősítette meg Tibet fölötti uralmát, hogy a dalai láma kezében összpontosuló hatalmat két magas rangú kínai hivatalnokra ruházta át. Véget vetett Tibet határain a nepáli gurkák betöréseinek is (1790-92), adófizetőivé tette őket.

Hadjáratot indított a Nyugat-Jünnanban, Kína délnyugati csücskében fellázadt törzsek ellen 1748-ban, majd 1769-ben a burmai törzsek ellen is, ezek azonban kudarccal végződtek. 1776-ban aztán új hadjáratával legyőzte a jünnani lázadókat. Burmát belső nehézségei és a Sziám elleni harcok eleve gyengítették, így 1788-ban ez az állam is Peking adófizetője lett. Annamba, ahol Burmához hasonlóan belső viszályok dúltak, 1788-89-ben vonult be a kínai hadsereg, de a kezdeti sikerek után súlyos veszteségeket szenvedett. Hanoi új uralkodója azonban hozzájárult, hogy az ország Kína adófizető állam legyen. Keleten, Tajvan szigetén 1787-ben tört ki nagyarányú felkelés, Chien-lung hadjáratainak hatalmas költségei kiürítették a birodalom egykor gazdag kincstárát.

Sokkal súlyosabb gondot jelentett azonban a gyengekezű kormányzás, a pazarlás és a korrupció, amely Chien-lung uralkodásának utolsó két évtizedére volt jellemző, és a következő időszakban nagyon meggyengítette a birodalmat. Chien-lung 65 éves korában figyelt fel az ifjú katonatisztre, Ho-shenre, akit birodalma leghatalmasabb emberévé emelt. Néhány évig Ho-shen felelősen szolgálta a birodalmat, és fia a császár legkedvesebb lányát vette feleségül. A jó képességű, ám gátlástalan, hatalomra és gazdagságra áhítozó Ho-shen működése alatt - főképp Chien-lung utolsó éveiben - a nepotizmus és a korrupció olyan méreteket öltött, hogy az maradandó kárt okozott a dinasztiának.

Chien-lung vakon bízott kegyencében. Utóda, Chia-ching császár megvárta az idős Chien-lung halálát, és csak azután tartóztatta le Ho-shent. Felmentette minden megbízatása alól, megparancsolta vagyona elkobzását, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy Ho-shen öngyilkos legyen, mert vérségi kötelék fűzte a császári családhoz.

Chien-lung meghatározó szerepet játszott kora művészetében és irodalmában. Hagyomány volt, hogy sok olyan művet is a császárnak tulajdonítottak, melyet más művészek alkottak uralkodása idején, ezért lehetetlen pontosan meghatározni saját műveinek a körét, de nyilvánvaló, hogy mind prózai, mind verses munkákat is írt, s gyakorlott kalligráfus és festő volt.

Fontosabb ennél, hogy anyagilag támogatta a kínai klasszikus irodalom műveinek összegyűjtését. 1772-ben rendeltet adott ki a kínai irodalom hagyományos felosztása szerinti négy osztályba (klasszikusok, történetírás, filozófiai munkák, szépirodalom) tartozó művek legjavának kiválogatásáról. Ennek eredményeként született meg a Ssu-ku chüan-shu (Az irodalom négy ágának tárháza) c. munka, amely mind a császári, mind a magánkönyvtárak teljes anyagának alapos áttanulmányozásával készült el tíz év alatt két tudós, Chi Yün és Lu Hsi-hsiung irányítása alatt. A császár maga is számos alkalommal beavatkozott a szövegek kiválasztásába. A 36 275 kötetet feldolgozó Ssu-ku chüan-shu hét darab, kézzel írott sorozatát 1782-87 között helyezték el a fő császári lakhelyeken (Peking, Jehol, Mukden és Yüan Ming Yüan), valamint a tudósok számára is nyitott könyvtárakban.

A kínai irodalom buzgó támogatása azonban erős cenzúrával párosult. 1774-ben Chien-lung elrendelte az összes lázító - azaz mandzsuellenes kijelentést vagy utalást - tartalmazó könyv cenzúrázását vagy megsemmisítését.

Kang-hsi és Yung-cheng császárok idején virágzott a művészet, és ez Chien-lung uralkodása alatt is folytatódott. Az építészet, a festészet, a porcelánkészítés és különösen a jáde-, valamint az elefántcsont-faragás utolsó fénykorát élte, mert a későbbi kínai mesterek már csak exportra dolgoztak.

Nagyapjához hasonlóan Chien-lung is megvédelmezte a művészeteket. A kiváló kalligráfus, a börtönben már kivégzését váró Chang Chao halálos ítéletét például felfüggesztette (1736), és fontos feladatokkal bízta meg. Különösen nagyra becsülte az udvarban élő némelyik európai misszionárius, például Giuseppe Castiglione és Jean-Denis Attiret festői tehetségét. Csodálattal adózott a különböző gépeket és mechanikai szerkezeteket konstruáló jezsuita atyák tudásának és ügyességének, noha ezt a tevékenységet csupán magasrendű szórakoztatásnak tartotta.

Nagy figyelemmel kísérte a Peking közelében felépült Yüan Ming Yüan-palota szépítését. Egyre több időt töltött e palotában, ahol a számtalan pavilon, tó és kert együttese megvalósítja a császári lakóhely eszményét. Növelte a birtok területét, és új épületek építésébe fogott. Felkérésére néhány jezsuita misszionárius módosított itáliai stílusban (a XVII-XVIII. századi barokkot és rokokót idéző modorban kínai tetőmegoldásokkal) épületegyütteseket és kerteket épített a versailles-iakhoz hasonlóan szökőkutak köré.

Chien-lung uralkodása alatt Kína hagyományos magatartása a külvilággal szemben nem módosult. A Pekingben élő jezsuitákhoz fűződő kiváló személyes kapcsolata nem változtatott a császári politika katolicizmussal szembeni óvakodásán. A katolikus szentbeszédek tartását hivatalosan betiltották és a "szertartások vitája" - az ősök tiszteletének és a római katolikus vallás tanításának összeegyeztethetőségéről kirobbant vita - idején, amely még a XVIII. század elején állította szembe a pápai követet és Kang-hsi császárt.

A misszionáriusok ugyan folytatták munkájukat, és megtűrték őket a legtöbb tartományban, de lépten-nyomon a helyi hatóságok rosszindulatával találták szemben magukat, és a gyülekezetek száma jelentősen csökkent.
A britek kereskedelmi úton igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni Kínával, de mindhiába. Kapcsolatfelvételük csupán Kanton kikötőjére korlátozódott. 1793 szeptemberében a császár fogadta ugyan a Lord Macartney vezette küldöttséget, de a kéréseket elutasították.

Chien-lung 1795. október 15-én hatvanévi uralkodás után, a 61 évig uralkodó Kang-hsi császár iránti tiszteletből kihirdette, hogy ötödik fia követői őt a trónon. 1796. február 9-én a következő kínai holdújévvel új uralkodói ciklus kezdődött Chia-ching néven, de a palotában egészen Chien-lung haláláig megtartották a Chien-lung-ciklus szerinti évjelölést.

Valójában haláláig Chien-lung volt a hatalom igazi birtokosa, s így ő lett a kínai történelem leghosszabban uralkodó személyisége. Yü-lingnek nevezett sírja Pekingtől északkeletre található.