Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

QI
A qi (csi, k'i) eredetileg levegőt, párát, fuvallatot jelentett, hasonlóan a görög pneumá-hoz. Az i. sz. 1. században a qi-t már úgy írták le, mint örökké létező anyagi szubsztanciát, az "ős-pára". Ez az ős energia a Dao törvénye szerint működik. A qi az, ami a hagyományos kínai gondolkodás szerint az egész testben kering, szabályozza a vér működését, a táplálék felvételét és a szervezet védelmét. A qi a vezetékeken keresztül áramlik, s amennyiben a külső vagy belső hatásra a keringésben fennakadás vagy zavar támad, akkor alakulnak ki a betegségek. A kínai felfogás szerint a qi a gyermeknemzéskor, sőt az átörökítéskor is szerepet játszik. Úgy tartották, hogy a fogamzáskor a spermium (jing) és a qi összekapcsolódik, s ezért örökli a gyermek szülei külső és belső tulajdonságait. A qi befolyásolja a yin-yang jelleg és az öt elem változását mind az egyénben, mind pedig a világmindenségben. A qi fogalma később kibővült a ki- és belégzés jelentéssel, és kialakult egyfajta légzésterápiai módszer. A légzőgyakorlatok a fizikai gyakorlatokkal együtt a qi helyes áramlását, keringését segíti elő. Ezt a technikát nevezik qigong-nak.

PDF: Soós Sándor: Anyag vagy energia? – A kínai kultúra „csi” fogalma