Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pu

(kínai: „egyszerű”, „őseredeti állapotban lévő”), a kínai taoizmusban használatos metaforikus kifejezés (gyakran „csiszolatlan kőtömb”-nek fordítják): az elme eredeti, tapasztalatok hatásától még mentes állapota. A puban nincs különbség jó és rossz, fehér és fekete, szép és csúnya között. A taoisták ebbe a gyermeki állapotba vágynak vissza, ezért igyekeznek megszabadulni a konvencionális tudástól, s elfojtani a világhoz kötő vágyakat. Ha az igazság viszonylagos, akkor minden eszme értékét veszíti, s az ellentmondások maguktól feloldódnak. Így megvalósulhat az a cél, hogy az elme visszatérjen a faragatlan kőtömb állapotába. Aki az elmebeli egységnek ezt az állapotát eléri, az létét hozzáköti az abszolút tao egységéhez, ahhoz a titokzatos, meghatározhatatlan, transzcendens valósághoz, amelyből a taoizmus hite szerint minden dolog származik.