Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pránájáma

(szanszkrit: „légzésszabályozás”), az indiai jóga filozófiája szerint a negyedik azon nyolc lépcső közül, amelyek a szamádhi, azaz a tökéletes összpontosítás állapotához vezetnek. A pránájáma közvetlen célja az erőltetés nélküli, egyenletes ritmusú lélegzés elsajátítása, melynek segítségével a jógi elterelheti figyelmét testének működéséről.

A jóga négyféle tudati állapotot különböztet meg: az ébrenlétet, az álmot, az álomtalan alvást és a katalepsziához hasonlót; ezeknek mind megvan a maguk lélegzési ritmusa. Ha a jógi a ki- és belégzés meghosszabbításával szimulálni tudja az öntudatlan állapotok lassabb lélegzési tempóját, végül képes lesz egyik állapotból a másikba eljutni anélkül, hogy elveszítené tudati kontrollját. Ez a képesség is segíti a jógikat abban, hogy bizonyos időre minden károsodás nélkül elevenen eltemettethessék magukat.

Alexy Elza: Pránájáma. Csodák és misztikumok