Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Platz Bonifác
Platz Bonifác Ferenc (Székesfehérvár, 1848. szept. 12. – Székesfehérvár, 1919. okt. 17.): ciszterci szerzetes, biológus, az MTA l. tagja (1908). 1871-től Zircen, 1879-től Baján a noviciusok spiritualisa (lelki vezetője), 1885 – 89-ben a zirci apát titkára volt. Ő szervezte meg a bp.-i ciszterci tanárképző intézetet, amelynek első ig.-ja lett. 1892-től nyugalomba vonulásáig (1907) a szegedi tankerület főig-ja. Biológiai munkásságában a darwinistákat élesen elítélő álláspontot képviselte. Behatóan foglalkozott az egyiptológiával. Több egyházi vonatkozású munkát is írt. – F. m. Az ember eredése, faji egysége és kora (Bp., 1884); Die Völker der Erde (I – V., Bp., 1889 – 93); Ó-Egyptom irodalma (Bp., 1898); Utazás a természetben (Bp., 1900); Tudásunk korlátai (Bp., 1910); Természettudomány és igazság (Bp., 1910); Az ember származása a legújabb kutatások nyomán (Bp., 1914).
Magyar életrajzi lexikon
Kovács
Eleonóra
Utazás a természetben - Platz Bonifác tudományos működése
http://www.argus.hu/2004_08/ta_kovacs.html
(Árgus, 2004/9)
Platz
Ferenc Xavérius, szerzetesi nevén Platz Bonifác Székesfehérváron született 1848-ban,1
s e városban is halt meg hetvenkét évvel később. Édesapja Matthias Platz németvarga
mester 1839-ben Pest-Budáról betelepedve kapott polgárjogot a városban, s gyermeke
a későbbi tudós szerzetes itt nevelkedett, s járt iskolába. Platz Bonifác a természet
és társadalomtudós; talán így jellemezhetjük leginkább sokoldalú tevékenységét,
hiszen több tudomány művelője is volt: egyiptológusként, antropológusként, biológusként,
néprajz és földrajztudósként is számon tartja őt a magyar tudomány.
Tanulmányait
hatodik gimnazista koráig a fehérvári ciszterci rendi gimnáziumban végezte. Az
iskolai évkönyvek tanúsága szerint az évek előrehaladtával egyre jobb eredményeket
ért el, s az osztály legjobbjai közé tartozott.2 Középiskoláit Egerben fejezte
be, majd teológiát végzett a fővárosban. 1871-ben szentelték pappá, s a ciszterci
rendhez csatlakozott. Tanári működése kezdetben Zirchez, majd Bajához kötötte.
Később az 1889-ben Budapesten megnyíló ciszterci tanárképző intézet igazgatója
lett; pályája végén mint a szegedi tankerület főigazgatója vonult nyugalomba.
Pedagógusi
és tudományos működése - mindkettő tevékeny és eleven volt - egybefonódott. Igen
sokat publikált nemcsak magyar, de német nyelven is. Vámbéry Ármin elismerő szavai
szerint etnográfiai munkássága a "szakbeli kitűnőségek sorába emelte"3.
Valamennyi művét az az alapvető kérdésfeltevés jellemzi, amely a jelenségek végső
okaira keres választ. Különösen érdekes ez a problémafelvetés, ha az emberiség,
illetve a világ létrejöttére vonatkozik. Mint hívő és mint tudós egyszerre kísérelt
meg válaszolni. "A dolgok kezdetét minden irányban homály födi."4 -
írja Tudományos kalandozások című munkájában; ez a meglehetősen ingoványos kiindulópont
azonban nem tántorítja el attól, hogy valamiféle következtetéshez eljusson. A
rendelkezésére álló ismereteket módszeresen csoportosította, logikus rendben vonultatta
fel a meglévő "tudományos bizonyítékokat", s nevezte meg végső okként
a Teremtőt. Nem találja minden esetben összeegyeztethetetlennek az új tudományos
eredményeket és a teremtésben való hitet, ám bizonyos kérdésekben határozottan
ellentmond a teremtést tagadó nézeteknek. Így nem osztja Darwin elméletét az ember
kialakulásáról, s nem hit-, hanem természettudományos érvek segítségével igyekszik
megcáfolni a darwinizmus tételeit.
A kutatómunkával kapcsolatos véleménye nagyon
jellegzetes, s igazi tudós magatartás. Szinte valamennyi művében említést tesz
arról, hogy a kérdés, amelyre választ keres az idők homályába vész, de ez a tény
mégsem késztetheti meghátrálásra azt, aki tudományokra adja a fejét. Hisz a kutatásban,
úgy gondolja érdemes egy-egy apró részletet is felderíteni a nagy ismeretlenről,
még akkor is ha csupán néhány lépéssel tudunk közelebb kerülni a megoldáshoz:
"akadnak egyes nyomok, melyek bár a homályt egészen eloszlatni nem képesek,
mégis ama távoli évezredek útvesztőjében némi tájékoztatásul szolgálnak"5
- vallja.
Rokonszenves - ugyanakkor írásainak sajátos alaphangulatát adja -
az a tisztelet és alaposság, amellyel kutatása tárgyát megközelíti. A régészeti
leleteket, utazásainak távoli helyszíneit titkos, rejtélyes színben tünteti fel,
szinte misztikus csodálattal festi le: "Egyiptom a titokszerűség, s a meglepetések
földje".6
Az ember eredetével a magyar tudomány kevéssé foglalkozott -
olvashatjuk egyik legnagyobb jelentőségű művének Az ember eredése, fajegysége
és kora című munkájának előszavában. Platz nem kevesebbre vállalkozik, mint arra
hogy "az ember természetrajzával minden irányban foglalkozzék"7, vagyis
egy összefoglaló jellegű munkát írjon e témában. Kézirata sokévi anyaggyűjtés
és kutatás eredménye. A kutatásban eltöltött évek hosszú során keletkezett tanulmányait
egészítette ki, és szerkesztette könyvvé. Nemcsak a tudós világ műhelyeiben volt
egyre aktuálisabb ez a lényegében örökzöld téma, hanem a hétköznapi ember is egyre
gyakrabban került kapcsolatba - ebben nyilván a folyóiratoknak és az oktatásnak
is szerepe volt - a tudományos élet eredményeivel, így elérkezettnek látta az
időt, hogy a nagyközönség is megismerje a kutatások eredményeit. Ezért tartotta
nagyon fontosnak a magas szintű ismeretterjesztést, amelyet minden tudós kutató
feladataként tartott számon, s kötelességének érzett. "Az ismeretek ugyanis
ma már többé nem képezik egy kiváltságos osztálynak tulajdonát, mely féltékenyen
őrzi az igazságot, hogy hozzá nem értő kezek által ne érinthessék; hanem a sajtónak
minden irányú működése által az emberiségnek közös vagyonává váltak."8
Platz
Bonifác legjelentősebb munkájaként az ötkötetes, német nyelven megjelent "Die
Völker der Erde" című könyvét, valamint "Az ember eredése, faji egysége
és kora" című tanulmányát szokták említeni. Utóbbi három nagy egységre oszlik.
Az emberi nem eredete című fejezet részletes összehasonlító leírást ad a különböző
ősemberleletek alapján a fejlődési szakaszokról és típusokról. Hosszas és részletes
vizsgálódás után tér rá a vitás kérdésre: az ember és a majom származásának problémájára.
Egyértelműen tagadja az ember és az emberszabású majmok közti összekötőkapocs
létét; érveit a következő megállapítás köré csoportosítja: "az ember és az
állat különbözése nem quantitatív, hanem qualitatív; nem fokbeli, hanem milyenség"9
- s mint ilyen, a kettőnek nem lehet köze egymáshoz - érvel. Megfigyelései részleteiben
érdekesek, újskolasztikus módszerekkel próbálja a pozitivista megállapításokat
cáfolni, s ezzel az 1890-es évek evolúció-vitáiba kapcsolódik be. Nézetei, darwinizmust
cáfoló elmélete - attól elvonatkoztatva, hogy már megfogalmazásakor sokak szemében
már eleve korszerűtlennek minősült, mindezektől függetlenül - lényeges és sokszor
részleteiben érdekes megállapításokat tartalmaz. Ebben az időszakban e témákban
különböző szinteken sajtópolémia folyik, e kérdés - érthetően - foglalkoztatja
a közvéleményt is, ez ösztönözte őt is mint természettudóst, s mint tanárt, hogy
foglalkozzék a problémával. Vizsgálódásai nem csupán az élőlények testfelépítésének
és viselkedésének jellegzetességeit tekintik át, hanem az emberi és állati kommunikáció
sajátosságait is tanulmányozzák. A tagolt és artikulált beszéd az ember sajátja,
s mint ilyen gondolatok kifejezésére alkalmas. Erre az állati kommunikáció teljesen
alkalmatlan - állapítja meg. Utóbbit inkább csak hangbeli megnyilvánulásoknak
tekinti, amelyek bár többféle tartalmat hordozhatnak, de nem rendelkeznek a beszéd
ismérveivel (gondolatok közlése, grammatizáltság). Ez lényegében ma is elfogadható
álláspont, talán annyi eltéréssel, hogy ma már jóval több jelet különböztetnek
meg az állatok kommunikációját tanulmányozó kutatók, s természetesen elismerik,
hogy mint minden kommunikáció az állatoké is valamiféle jelentést hordoz, ha azt
nem is nevezik "gondolatok" kifejezésének, de mindenesetre a kommunikáció
fő feladatát betölti, jelez valamit.
Platz könyvének következő fejezete azt
bizonyítja, hogy az emberiség egyetlen fajt alkot. A faj fogalmának meghatározásakor
elfogadja a darwini definíciót10. Helyteleníti, ha e fogalmat úgy határozzák meg,
hogy egy-egy embercsoport hátrányos megkülönböztetésére legyen alkalmas, ugyanakkor
a tudomány szempontjából is értéktelennek tekinti az ilyen "kimódolt"
definíciókat. Az amerikaiak - itt az Egyesült Államok rabszolgatartóira utal -
fajmeghatározására hivatkozik, amikor a következőket írja: "azon rejtett
célzatosságból készült, hogy általa eljuthassanak az emberi fajok többségéhez,
a színesek alsóbbságának, a rabszolgaság jogosságának bebizonyítása végett; tehát
figyelembe nem vehető"11. Haladó nézeteket vall Platz az úgynevezett természeti
népekkel kapcsolatban is. E népcsoportok lélekszáma megcsappanásának okát vizsgálja.
Elsősorban a "fehér embert" - ezt a kifejezést használja, s itt az európai
és amerikai leigázókra gondol - teszi felelőssé sorsuk miatt, ugyanakkor nem esik
túlzásokba. Nem állítja, hogy a különböző kultúrák életmódbeli különbségei áthidalhatatlanok,
s e különbözőség szükségszerűen pusztuláshoz vezet az egyik fél részéről. A civilizáció
önmagában nem kártékony hatású. "Nem a fehér ember civilizációja, hanem annak
féktelensége"12, a civilizációval való találkozás módjának nem szerencsés
volta az, ami a természeti népek pusztulását okozza. Utóbbiak kultúrájára vonatkozóan
nagyon érdekes megfigyeléseket tesz. A szellemi élet általános vonásaiban, alapjaiban
mindenütt hasonló. "Az emberi nem szellemi egysége elvitázhatatlan"13,
legfeljebb a képzettség fokában vannak különbségek. Ugyanazon kategóriákkal jellemezhető
egy európai, vagy ausztráliai nép kultúrája; utóbbiak nem alacsonyabb rendűek,
csupán mások. Társadalmuk, vallásuk, szokásaik tanulmányozása vezet jobb megértésükhöz.
Furcsaságaiknak, esetleg a mi földrészünkön bűnnek számító cselekedeteiknek megvan
az európai megfelelője. A szellemi egység mellett érvelve hozza fel komoly bizonyítékként
az emberiség hitre fogékony voltát is, amelynek bár megnyilvánulása más és más,
gyökereiben azonos.
Részletes és áttekintő jellemzést ad az emberi nyelvekről,
ma is használatos csoportosítást alkalmazva (izoláló, agglutináló, flektáló).
Könyvének utolsó, az emberiség koráról szóló fejezetében a Szentírást, a régészeti
emlékeket, de a geológiát és az ősállattant is segítségül hívja.
Részben a
fenti témák alkotják egy, a tanuló ifjúság számára írt könyvének anyagát is, amely
az "Utazás a természetben" címet viseli. Igyekszik művét a tanulók oktatásának
általa helyesnek tartott módszeréhez igazítani. Elsősorban a már beigazolódott
alapvető törvényeket akarja megismertetni olvasóival, oly módon, hogy tényeket
közöl, amelyekből a megfelelő következtetések levonásával el lehet jutni a törvényszerűségek
felismeréséhez. E gondolkodtatva tanítás nem pusztán az ismeretek bővítését szolgálja,
de a logikus gondolkodást, s az oknyomozó hajlandóságot is fejleszti. Az így szerzett
tudás meghozhatja a kedvet további ismeretek gyarapítására. "Sokat és változatosat
törekedtem adni, hogy az olvasó érdeklődését felkeltsem és fönntartsam"14
- írja. Az igen sok illusztrációval ellátott könyvnek hasznára vált, hogy szerzője
maga is mint gyakorló tanár jól ismerte a tananyagot, amelyet diák olvasóinak
el kellett sajátítaniuk. A fehérvári ciszterci gimnázium könyvtára Platz műveit
általában megjelenésük után nem sokkal rendszeresen megvásárolta. E könyvének
van egy kifejezetten olvasmányos és színes fejezete, amely annak az 1896-ik évi
Egyiptomban tett utazásnak az emlékeit, tapasztalatait beszéli el, amelyet a vallás-
és közoktatásügyi minisztérium szervezett középiskolai tanárok részére. Az egyiptomi
útnak már voltak sikeres előzményei, görög és olaszországi tanulmányutak. Az Egyiptomba
való utazás, amely a Nílus partjain dúló járványok miatt néhány évig halasztódott
Goldziher Ignác, Beöthy Zsolt, valamint Platz Bonifác vezetésével valósult meg.
Érdekes naplóbejegyzés vonatkozik erre Goldziher Ignác naplójában: "Az utóbbi
hetekben tevékenységemnek új ága támadt: a minisztérium megbízott azzal, hogy
szervezzem meg és vezessem magyar középiskolai tanárok tanúlmányútját Egyiptomba....
Társkisérőmül mellém adták dr. Platz Bonifác főigazgatót, gyermekkori játszótársamat,
kit 30 éve nem láttam. Régi ifjúkori kapcsolatom újjászületése adódott ebből."
A felújított barátság gyakori vendéggé teszi Platzot Goldziher házában, aki a
következőképpen méltatja Platz szerzetesi magatartását, vallási türelmét: "Néhány
napja magasztos látványban volt részem, amikor elsőszülöttem asztali imájánál
a jámbor cisztercita szerzetes összekulcsolta kezét. Valóban pompás a világ rendje.
A hivatalos zsidóság 20 éve azon fáradozik, hogy ateistának és istentagadónak
kiáltson ki engem. A szerzetes pedig imára kulcsolja kezét, amikor fiam a munkanap
végén áhítattal szólítja Jehovát, Istenünket és Kősziklánkat, aki menedékünk az
emberi gonoszság ellen...".15 Az említett napló arról is megemlékezik, hogy
Platz később is kapcsolatban maradt Goldziherrel; őt javasolta a bajai ciszterci
gimnázium érettségi vizsgáihoz kormánybiztosnak. A bajai szerzetesek örömmel üdvözölték
volna a neves tudóst, a volt ciszterci diákot, ám a minisztérium Goldziher helyett
katolikus vallású személyt delegált a bizottságba, Platz Bonifác pártfogása és
ajánlása ellenére.
A középiskolai tanárok fentebb említett komoly utazását
alapos előkészületek előzték meg. Ajánlóleveleket kellett beszerezni, amelyek
ásatások, múzeumok, műemlékek megtekintését biztosították a csoport számára. A
résztvevők közül ki-ki alaposan tájékozódott szaktárgya tudományos irodalmát illetően.
A mintegy húsz főből álló társaság 1896. január 6-án indult el Pestről vonattal
Triesztbe. Két nap múlva már a Cleopatra fedélzetén haladtak úticéljuk felé. Útközben
kikötöttek Brindisiben, ahol a római Brundisium romjainak megtekintése és egy
nagy vihar után, amely a hajót is megrongálta, jutottak el Alexandriába. Megközelítőleg
másfél hónapot tartózkodtak Egyiptomban, s ez idő alatt számos jelentős és nevezetes
történelmi-régészeti emléket meglátogattak. Hazatértük után egy tanulmánykönyvet
adtak ki Magyar tanárok tanulmánykönyve címmel. A fényképekkel és rajzokkal illusztrált
mű röviden ismerteti az utazás előzményeit és szervezését, majd írásokat közöl
a résztvevők tollából. Platz Bonifácnak két tanulmánya kapott helyet e kötetben.
Az egyik Ó-Egyiptom történetét mutatja be, a másik pedig az egyiptomi irodalomról
nyújt részletes ismertetést. Utóbbiban dícsérőleg szól az Ehnaton- féle Naphimnuszról,
mely "a monotheismus eszméjének tisztaságát mutatja..." 16. Érdekesebb
azonban a már említett és általa naplótöredéknek nevezett írása, amelyet az Utazás
a természetben kötet tartalmaz. Személyes élményeket, gondolatokat közöl olvasóival.
Színesen, érdekesen festi le az akkori Egyiptomot. A városok utcáit, épületeit,
a helyi szokásokat, az emberek öltözködését hangulatos leírásokban jeleníti meg.
Írásának további része is megőrzi az útinapló formát, annak ellenére, hogy történelmi
ismereteket közölve végeredményben szórakoztatva tanít. Az egyiptomi kultúráról
olvashatunk egyik legszínesebb ismeretterjesztő könyvében is, a Tudományos kalandozásokban,
amelynek fejezetei egy-egy érdekes témát dolgoznak fel. Távoli, kevéssé ismert
tájakat mutat be az olvasónak, megismerhetjük Tibetet és Kongót is. A természet
titkai közt címet adja annak a fejezetnek, ahol a szén és sóképződés folyamatát
ismerteti, ábrákat mellékelve a szöveghez. Elgondolkodtató az a rövid tanulmány
amelyben az élővilág kihalófélben lévő, vagy már eltűnt fajairól ír. "Nagyon
érdekes, mennyi állatnak okozta már az ember a vesztét"17 - jegyzi meg sajnálkozva
egy-egy ritka állatfaj ismertetésekor. Az élővilág változása és pusztulása elgondolkodtatja,
s felveti a kérdést: "vajon mi lesz az emberiség sorsa?" Megkérdőjelezi
a Nietzsche-féle iskola tanait, amely szerint az emberi agy még növekszik, s látható
külső elváltozás is jelzi majd egy magasabb szellemi szintre való érkezést: "A
jövendő korok emberének nagy, előredudorodó homloka lesz, kicsiny, csenevész állkapcsa,
s ekkor szelleme eljut az emberfölöttiség (Übermensch) stádiumába"18. Platz
szerint az említett biológiai elváltozások éppen a hanyatlás jelei lennének, ezért
a fejlődés lehetőségét bár nem tagadja egészen, más módon képzeli el. Az ember
is alávetettje az általános természeti törvényeknek, ezért sorsa mint élőlényé
nem képez kivételt - állapítja meg, ám jövőbe tekintő jóslásokba nem bocsátkozik.
Emberközpontú téma megközelítés jellemzi mesés lényekről szóló tanulmányát is.
"Az ember sohasem elégszik meg azzal, amit keze megfoghat, szeme megláthat;
hanem képzelete új világokat teremt s oly lényeket, melyek sohasem voltak, de
amelyek a sok beszéd nyomán a valóság színét öltötték fel"19. Utóbbi fél
mondata egyben magyarázatot is ad e hiedelmek terjedésére, életben maradására.
Ismerteti a képzelt lények eredetét, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket. Irodalmi
műveket is említ, amelyekben az egyszarvú, a sárkány, a szirének, s más mesés
figurák szerepelnek. Az említett kétségtelenül színes és érdekes tanulmányok jórészt
folyóiratokban is megjelentek. Platz folytatta az ember kialakulásával kapcsolatos
kutatásait, s 1908-ban, is e témában értekezett, amikor a Magyar Tudományos Akadémia
tagjai közé választotta. Emellett tagja volt a Szent István Társulat tudományos-
és irodalmi osztályának, a Magyar Pedagógiai és a szegedi Dugonics Társaságnak
is.
Platz Bonifácnak szaktudományos művein kívül szépirodalmi alkotások is
kerültek ki keze alól. Koppány vezér címmel drámát írt, s ő a szerzője a ciszterci
rend 800 éves jubileumára írt Cantate című költeménynek, amelyet megzenésítve
Székesfehérváron is előadtak a rend jubileumi ünnepségén 1898-ban20.
1902-ben
tízéves főigazgatói, s harminc évnél is több tanári működésének jubileumát ünnepelték
Szegeden. Szülővárosa, Székesfehérvár is köszönti a Székesfehérvári Hírlap hasábjain.
Sok magyar tudósra érvényes, amit a fehérvári hírlapíró megjegyez vele kapcsolatban:
"Dr. Platz tiszteletet szerzett a magyar névnek külföldön is, sőt talán ott
nagyobb egyéniségének nimbusza, mint itthon"21. Ez igaz ugyan, hiszen egyik
legjelentősebb műve, a "Die Völker der Erde" előbb jelent meg külföldön,
mint hazánkban, ám Platz nem nélkülözött minden elismerést. Idős korában is folytatja
tudományos tevékenységét, visszatérve Székesfehérvárra. Haláláig itt él. Temetésén
1919. október 18-án Prohászka Ottokár mond gyászbeszédet.22
"Platz Bonifác
teljesen modern lélek" - írja róla a Székesfehérvári Hírlap tudósítója. Teológiai
doktor és természettudós. Elfogulatlanul törekszik közeledni a természet problémáihoz,
olvasóit gondolkodásra készteti. Sokra becsüli az emberi tudást, de nem mértékén
felül. Platz Bonifác munkássága nem korszerűségében érdekes, hiszen a természettudományok
terén alkotott véleménye, legalábbis egy része már akkor túlhaladott, vagy vitatható
volt, amikor közzétette, de írásainak helytálló részletei, jó megállapításai,
s az az oktató-nevelő munka, amelyet évtizedeken át kifejtett, valamint ismeretterjesztő
munkássága becsülendő. A tudósok feladatát és felelősségét nagynak tartja, s felhívja
a figyelmet a kételkedés és a kérdezés fontosságára: "... különbséget kell
tenni a tudományosan beigazolt igazságok s a tudós vélemények között. Ez utóbbiak
csak annyiban bírnak értékkel, amennyiben bebizonyíthatók. Éppen a tudós vélemények
jogosítanak fel arra, hogy velük szemben a kritikának, a bírálatnak próbakövét
alkalmazzuk. Jogunk van kérdezni, az igazságnak, vagy a valószínűségnek minő foka
illeti meg őket. S amily mértékben sikerült ezt megállapítanunk, oly mértékben
teszünk szolgálatot a tudnivágyó elméknek, mintegy kalauzolván őket a megismert
dolgok tömkelegében, hogy az igazság ösvényéről le ne térjenek."23
Jegyzetek1. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára (Továbbiakban: SZVL) 1848. szeptember 12-én született Platz Ferenc Xavérius, szülei Platz Mátyás és Ónás Jozefa. Belvárosi rk. Anyakönyv 1848.
2. A hatodik osztály befejezésekor harmadik helyen állt az osztályrangsorban, 54 diák közül. SZVL Ciszterci rend székesfehérvári gymnáziumának évkönyvei 1859-1864.
3. Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. köt., Székesfehérvár, 1993. 301-302.
4. Platz Bonifác: Tudományos kalandozások. (Továbbiakban: Tudományos) Szent István Társulat, Bp., 1911. 17.
5. Tudományos, 11.
6. Platz B.: Utazás a természetben. Lampel R. kiad., Bp., 1900. (Továbbiakban: Utazás) 10. 149.
7. Platz B.:Az ember eredése, fajegysége és kora. Athenaeum, Bp., 1884. (Továbbiakban: Az ember eredése) V.
8. Az ember eredése VI.
9. Az ember eredése 75.
10. "Darwin szerint tehát azon egyedek, melyek egymástól különböznek, melyek egymás közt, vagy utódaikban terméketlenek, s melyek változatok által össze nem köttetnek, egy fajt nem képeznek; viszont a melyek egymáshoz hasonlók, melyek egymás közt s utódaikban termékenyek, melyek változatok által köttetnek össze, azok egy fajt képeznek. Ezen alapelvek értelmében a fajt következőkép határozhatjuk meg. Egy fajt azon egyedek képeznek, melyek egymáshoz hasonlók, átmeneti alakok által összeköttetnek, egymás közt termékenyek; és magukhoz hasonló, egymás közt korlátlanul termékeny ivadékokat képesek létrehozni." Az ember eredése 122-123.
11. Uo. 121.
12. Uo. 137.
13. Uo. 184.
14. Utazás III.
15. Goldziher Ignác: Napló. Magvető, Bp., 1984 . 234-235. 281-282.
16. Magyar tanárok tanulmánykönyve. Szerk.: Kőrösi László Bp., 1898. 144.
17. Tudományos 59.
18. Uo. 63.
19. Uo. 130.
20. SZVL A Ciszterci rend székesfehérvári katholikus főgymnasiumának értesítője 1897-98.
21. Székesfehérvári Hírlap 1902. december 10. VII. évf. 147. sz. 1.
22. Székesfehérvári Friss Újság XXI. évf. 187. sz. 1919. október 19.
23. Székesfehérvári Hírlap 1902. VII. évf. 147. sz.
24. Utazás 3.
