Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

PEÓNIA (mudan)
A peónia vagy ahogy nálunk jobban ismert, a bazsarózsacserje (Paeonia suffruticosa) viszonylag későn, csak a Tang-dinasztia idején került a kínai kertekbe, mégis kevés virág van, amelynek nagyszerűbb karriert futott volna be. Évszázadokon át a legnépszerűbb növény volt, császárok rajongtak érte, főurak dicsőítették, költők és tudósok versekben magasztalták, de a köznép is mindenkor kedvelte és nagy becsben tartotta. A Song-dinasztia idején, diadala csúcspontján egyenesen a "virágok királyá"-nak (huawang) és "száz uncia arany"-nak (bai lian jin) nevezték. A művészetek gyakori tárgya volt méltóságot sugárzó virága. Virágzásakor minden tavasszal napokig tartó pazar ünnepségeket rendeztek a fővárosban. Egy-egy új fajtáért mesés összegeket is fizettek. A feljegyzések szerint az i. sz. 9. században az egyik császár kertjében tízezer tő különféle színű peónia nyílott. A hagyományos kínai gondolkodásban a peónia a jólét, bőség, megbecsülés és méltóság jelképe. A fehér peónia azon fiatal lányok szimbóluma, akiket eszességük emel a többi szépség fölé. A virágnaptárban az 5. holdhónapot szimbolizálják vele, általában a tavaszt jelképező virág. Japánba a 8. században került át és ott is a mai napig nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvend.