Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

PÁSZTORFIÚ ÉS SZÖVŐLÁNY (niulang - zhinü)
A fiatalok sorsának és szerelmi viszontagságainak megfelelőjét e párban találták meg a kínaiak. A Pásztorfiú a Sas (Aquila) csillagkép legfényesebb csillaga, a Szövőlány pedig a Lant (Lyra) csillagképé. A szomorú történet szerint az égi Szövőlányt és szerelmesét, a Pásztorfiút családi önkény választotta szét, és űzte a Tejút két partjára. A források szerint a Szövőlány gazdag, előkelő család gyermeke volt (az Ég császárának vagy egy nagyobb istennek a lánya), akinek az anyja nem engedte, hogy egybekeljen a szegény Pásztorfiúval. A néphit azonban megszánta az égi folyó, a Tejút két partjára száműzött fiatalt. A szarvasmarhák nyár végi-ősz eleji hazahajtásának idején, csillaghulláskor egy híd keletkezik a Tejúton (más források szerint együtt érző szarkák formálják a hidat), hogy az ifjú pár találkozhasson minden évben legalább egyszer. Ez a nap pedig a 7. holdhónap 7. napjára esik, így lett ez a nap régtől fogva a szerelmesek találkozásának napja. A Pásztorfiú és a Szövőlány alakja és története rendkívül népszerű a kínai irodalomban, különösen a költészetben.