Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

PÁROS BOLDOGSÁG (shuangxi)
A "páros boldogságként" fordított kifejezés tulajdonképpen egy összetett írásjegy megnevezése. A xi 'boldogság', 'öröm' jelentésű írásjegy megduplázott alakjáról van szó. Ezt az írásjegyet előszeretettel szerepeltetik házasság, esküvő alkalmával, ugyanis szimbolikus jelentése a vőlegény és menyasszony, majd a férj és feleség házasságban eltöltött boldogsága. Éppúgy szerepelhet egyszerű papírkivágás formájában, mint nyomatokon, hímzésen stb. Leggyakrabban arany vagy vörös színű. A házasságot követő ceremóniák után a párok nem ritkán hálószobájuk falán őrzik tovább az írásjegy egyik-másik változatát. A kínai népi mitológiában a boldogság istenének vagy az öröm szellemének (xishen) alakja kb. a 3-4. század tájékán jelent meg. A népi nyomatokon gyakorta Caishen, a gazdagság istene után halad, kezében pedig egy tekercset tart, melyen a "páros boldogság" írásjegy olvasható.