Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

PÁRDUC (bao)

A párduc vagy leopárd nem túl gyakori témája a kínai piktúrának. Régi irodalmi művekben általában a párducfarkat (baowei) említették, amelyet a hintókra tűztek rangjelvény gyanánt. A párducot vad, kegyetlen, vérengző állatnak tartották, épp ezért Nyugat-Kína egyes vidékein maga a bao szó is tabunak számított, hiszen a 'vad', 'kegyetlen' jelentésű bao homonimája. A középkori Kínában a párducot gyakorta vadászathoz használták. Képeken, szobrokon látni a lovas vadász mögött, a lovon ülő szelídített, betanított vadászpárducot. A párduc szimbolizálhatja a megszelídített, megzabolázott vadságot (fumeng). A makacs, makrancos lányokat, hölgyeket "virágos párduc"-nak (hua baizi) csúfolták. A bátor, vakmerő vitézeket szintén gyakorta hasonlították a párduchoz. Nyomatokon a párducot egy vagy több szarkával (xi) is ábrázolhatják. A szarka az öröm, élvezet jelképmadara, míg a párduc jelentésű bao szó homonimája a 'bejelent', 'hírnök' jelentésű bao-nak, így ezek a képek azt a kívánságot hivatottak tolmácsolni, hogy "ez a kép közelgő örömeid hírnöke".